Genealogiai Füzetek.
Genealogiai Füzetek.
Családtörténeti folyóirat. Szerkesztik Sándor Imre és Sebestyén József. VII. évfolyam. Kolozsvár, 1909.
Immáron VII. évfolyamát járja e folyóirat, mely a magyar családtörténet, különösen az erdélyi családtörténet szempontjából eddig is rendkivül értékes anyagot hordott össze. A most bezárult hetedik évfolyam is változatos és érdekes tartalmu közleményekkel gyarapitja a genealogiai irodalmat.
Az adatközlések sorában ifj. Biás István közleményeit emlitjük meg első sorban, a ki a gróf Teleki-nemzetség marosvásárhelyi levéltárából nemes Belső Szolnok vármegyének 1686. évi registrumát, Küküllő vármegyének 1686-ból és Fejér vármegyének 1649-ből szóló lustrazát közli. Az utóbbi közlemény a legterjedelmesebb, három közlemény is kitellett belőle. Közli azonkivül még nemes Belső Szolnok vármegye zsoldosai számlajstromát is. Az Adattár rovat temetési és lakodalmi meghivókon kivül a Bözödujfalusi Simó-család nemessége felől 1719 október 28-án megtartott tanukihallgatásról szóló jegyzőkönyvet közli Udvarhelymegye levéltárából. Megemlitjük még e rovatban Demsusi Lukács Jánosnak 1693–1702-ből, Roskoványi Györgynek 1720–1762-ből és Hetei Bakó Mártonnak 1792–1801-ig terjedő időből származó családi följegyzéseit.
Az értekezések között Forgon Mihály a Csoltói Basó-családról közöl egy hosszabb tanulmányt. A család története régi idókre nyulik vissza. Egy törzsből egy nemzetségből származik minden valószinüség szerint a Ragályi- és Beretky családokkal, a melyekkel közösen birta egykor Csoltót, Ragályt és Beretkét. A Basó név először 1427-ben tünik fel Gömör vármegyének portális adólajstromában, melyben Basó Jakab a legvagyonosabb nemesek között szerepel, Csoltón 22, Ragályon 19 és Beretkén 5 jobbágytelket birtokol. A család leszármazását Forgon a XVIII. század második feléig követi. A család czimere leveles koronán nyugvó kar kardot tartva, melyre török fő van szurva, sisakdisz a pajzsalak, törökfő nélkül. Azt, hogy a család mely évben kapta a nemességet a szerző nem emliti fel.
Sándor Imre egy nagyobb tanulmányt szentel az Abaffiak erdélyi ágának. Anyagának tulnyomó részét az Endes-levéltárból meritette, mellette a csikszenttamási anyakönyvek szolgáltattak becses adatokat. Egy másik közleménye a Gávaiakról szól, a mely család a Szabolcsmegyei Gáváról származott át Erdélybe. Egy harmadik tanulmánya a Csikszenttamási Boros-családról szól, a mely 1584-ben tünik fel először, Boros István személyében.
Köblős Zoltán Családtörténeti adatok czimén az I. és II. Apafi Mihály fejedelmek naplójában és a Pálóczi Horváth-család naplójában található születési, keresztelési, halálozási és temetkezési adatokat szedi össze. Összeállitja továbbá a magyar családtörténet könyvészetét 1472–1905-ig, a melyet nehány érdekesebb nyomtatvány hasonmásával illusztrál. Sebestyén József Dorogh Istvánnak 1629-ből származó armálisát közli, a mely egy eraldikai kuriózummal, kék oroszlánnal ismertet meg, mint czimerképpel. A kék oroszlán a heraldikában rendkivül ritka, külföldön is alig találunk reá példát. Érdekes véletlen, hogy az elmult év folyamán még egy kék oroszlános czimer került elő, ú. m. Zsigmond királynak 1417-ben a Farnasi-család részére adományozott czimereslevele. Ugyancsak Sebestyén József bemutatja a Bárczay-czimernek egy érdekes elváltozását, a mely egy XVIII. század első feléből származó pecséten maradt reánk. Az ismert czimeralakból itt egész férfi lett, a ki két kezével feje fölött félkörbe ivelt agancsot vagy inkább pálmaágat tart.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
