17. Wolffurt.
17. Wolffurt.
Már a Turul 1897. évf. 135. old. kimutattam, hogy a vöröskői s óvári Wolffurt-család valamikor Vorarlbergben, az Ach-völgy torkolatán, Bregenztől egy órányi távolságban lakó lovagi nemzetség sarja volt. A nemzedékrendi tábla, melyet a Turul 1892. évf. 69–72. old. közzétettem, nem meriti ki az azóta talált ujabb adatokat* és így, azt hiszem, nem haszontalan dolgot végzek, ha az ott mondottakat a következőkkel pótlom.
A család birtokviszonyaira vonatkozólag 1412-ben találjuk (Fejér X. 5., 353.), hogy Vöröskői Wolfard a Cathafalván eddig szedett vámot Keresztúr nevü birtokára helyezte át. Mindkét helység tartozott a vörösköi várhoz stb. Erre megjegyzendő, hogy Cathafalva helységet Pozsonymegyében nem ismerünk és hogy ez valószinüleg a vöröskői várhoz már 1296 óta tartozott Latkfalva (Latindorf = Lottondorf = Lichtendorf?) ferditése.
Már fentebb láttuk, hogy II. Ulrik 1413 jan. 13-án a mosonyi Óvár várnagya. Ujabban azt is tudjuk, hogy Zsigmond királyt gyakori pénzzavaraiban kisegitette.
1415 máj. 31-én tanusitja a győri káptalan, hogy vöröskői Wolffard Ulrik lovag előtte személyesen megjelenvén, tekintettel az előrehaladt korával járó gyengeségére, következőleg végrendelkezett:
A Zsigmond király által bizonyos pénzöszszegért neki zálogba adott Magyar-Óvár nevü várt fiainak, Imrének és Pálnak hagyja; a menynyiben ezek fiutódok hátrahagyása nélkül találnak meghalni, Óvár a (meg nem nevezett) leviláglik, hogy Hédervári Katalin 1415-ben még 111árnyaira száll át. A vöröskői várban lévő ugynevezett felső házat vagy kastélyt, melyben rendesen a család nőtagjai laknak, hol Szent-Katalin tiszteletére felállitott kápolna és ásott kut van, jelenlegi feleségének, Hédervári Miklós fia néhai Miklós leányának Katalinnak akképpen hagyja, hogy élete végéig ott lakjon, köteles azonban arra, hogy ezen lakóház mellett lévő nagyobb tornyot fiai Imre s Pál javára jó karban tartsa. A két fiu adjon az özvegynek minden néven nevezendő öröklött birtok javadalmából évi 200 arany forintnyi járadékot; ha ezt meg nem teszik akkor jogositva van az özvegy arra, hogy a németül Ottental ( = Ompital, ma Ottóvölgy), Nostorff (= Nussdorf = Diós), Lengenteif (= Langendorf = Dlha = Hosszúfalva) és Düerenpach (= Dürrnbach = Szucha = Szárazpatak) nevezett birtokokból eredő jövedelmekből a 200 forintnyi évi járadékát maga számára igénybe veheti stb.*
Hédervári-oklevéjtár I. 148., 149.
Miután Ulrik ezen végrendelkezést Győrött személyesen elintézte, nem szabad bizonyosnak vennünk, hogy még 1415-ben meghalt; a fenti 1417. évi okirati adat alapján, mely szerint Hédervári Lőrincz nővére, vagyis Wolffurt Ulrik özvegye számára ama bizonyos pénzösszeget Schaffhausen városától felvette, nagyon valószinüvé teszi, hogy Ulrik halála 1417-ben bekövetkezett.
A végrendeletből – mert Ulrik abban többször a még születendő gyermekeiről szól – ki fiatal asszony volt, a miből – egybevetve az 1417. évi adattal – majdnem bizonyosan kiviláglik, hogy ő Ulriknak a második neje. Nyomait csak 1421-ig tudjuk kimutatni.
Imre, kit a végrendelet emlit, eddig ismeretlen volt. Miután 1425-ben, egyik nővére férjhezmenetele alkalmából csak Pál képviseli a családot, több mint valószinü, hogy 1425 előtt fiatalon és fiutód hátrahagyása nélkül meghalt.
Leanyait Ulrik végrendelete névszerint nem sorolja fel. Egyiküket már ismertük: Zsuzsannát, ki 1425-ben monyorókeréki Ellerbach Burkárdhoz ment nőül.* Az 1417-ben emlitett Anna eddig ismeretlen volt.
OL. DL. 11665.
Ezen Anna – mert 1417-ben már férjnél van – valószinüleg Ulriknak öregebb leánya. Az osztrák kutfők egyszer Wolfurti Ulrik, máskor Wolfurti János leányának tartják; a kérdés fenti okirati adattal véglegesen tisztázva van.
Férje az ismert Puchheim nevü osztrák főuri család horni-göllersdorfi ágából való Pilgrim, ki 1427-ben meghalt. Hogy mikor keltek egybe, nem tudni. Az osztrák kutfők csak 1420 márcz. 26-án ismerik Wolfurti Annát mint férjes nőt e napon olvassuk t. i. hogy férje neki a pergaui s obermallebarni bor- és gabonaadó felét adományozta. 1427-ben végrendelkezvén, Annának a Krumaui uradalomra bekebelezett 1000 font bécsi dénárt hagyományozott. Anna meghalt 1430 márcz. 3-án; eltemették Bécsben a Dorottya-templomban: Pilgrim nevü fián kivül négy leánya is volt: Dorottya (Thürsteini Rudolfné), Borbála, (muraui Liechtensteini Ulrikné), Amála (nikolsburgi Liechtensteini Kristófné) és Krisztina (Starhembergi Rüdigerné).*
Jahrbuch des «Adler» 1890. évf. 155.
18. A Zákányi-család ismeretéhez.
A még most is Somogymegyében létező Zákány-helység legrégibb világi birtokosai három különböző családcsoportot képeztek, melynek elsejére 1246-ban akadunk.
I. Nevezett évben (= 1246) tanusitja a bácsi káptalan, hogy Rüdiger fia Ampod (az okiratban Ledeger) rokonával: Lothárd fia Miksával csereszerződést köt. Ampod odaadja Miksának a somogymegyei Zákány- és Nyulasban lévő rész birtokait és megkapja Miksától a szintén somogymegyei két Komár-ban feküdt részeket, melyekel Miksa bizonyos Kökény után kapott. 1295-ben a cserélő felek utódaira akadunk, a mennyiben fenti Ampod fia János a szentirénei káptalan előtt kijelenti, hogy összes birtokai harmadát, nevezetesen a Valkómegyében, a Boszut folyó tulsó partján lévő Csütörtökhely, Purbysfalva s Hurczynafalvát nővérének, a bodrogmegyei Lekcsei Iván fia Miklós nejének átengedi.*
Anjoukori okmánytár IV. 537., 538.
Az 1246-ban szerepelt Miksáról csak azt tudjuk, hogy András és Apor nevü fiukat hagyott maga után. Andrásról, ki már a Zákányi vezetéknevet viselte, IV. László király 1276 jan. 20-án 112azt mondja, hogy Gutkeled nb. Joákim zászlaja alatt a királyiak ellen harczolt.* Többet nem tudunk róla s miután 1303-ban már csak fiáról van szó, feltételezhető, hogy András akkor már nem élt. 1303-ban tanusitja t. i. a kevei káptalan, hogy Miksa fia Apor és (fivérének) András fia István rokonuknak, Ampod fia Jánosnak 1195-ben tett adományozásába beleegyeznek,* a miből világosan kitünik, hogy egy és ugyanazon nemzetségből származtak. Ezen évben «Valkói» a vezetéknevük, miből megint az következtethető, hogy ugy mint Ampod fia János, ők is Valkómegyében birtokoltak.
Wenzel XII. 700.
Anjoukori okmánytár IV. 538.
1338-ig a család további sorsáról mitsem hallunk, de nevezett évben nagy birtokpör veszi kezdetét, melyben Miksa fiutódai a felperesek, Ampod leányának fia pedig az alperes. A kevei káptalan (1338 nov. 18-án) és Miklós macsói bán (1338 nov. 12-én kelt) okirataiból tudjuk, hogy Ampod fia János akkor már nem élt, hogy fiutódja nem volt és hogy Lecskei Miklósné fia András az 1195-ben emlitett birtokok ura s anyjának jogutódja. Apor fiai Gergely és Jakab, valamint István fia Bertalan most azzal léptek fel, hogy Ampod fia János birtokai nem Lekcsei Andrást, hanem őket illetik, a mi kétségkivül ujabb bizonyitéka annak, hogy János halála után Miksa utódai nemzetségbeli rokonság czimén öröklési igényekkel felléptek; a pörnek azonban az lett a vége, hogy a biróság a vitás birtokokat Lekcsei Andrásnak itélte.* A biróság tagjai Osl nb. Miklós macsói bánon kivül a következök voltak: 1) Gutkeled nb. Endre bán fia Marton, 2) Csák nb. Ugron fia Miklós, 3) Pozsegai Gergely fia Miklós, 4) Móricz fia Gnojniczai Balázs,* 5) Márton fia Valkói Tamás, 6) Matucsinai Bakó Miklós fia János, 7) Bár nb. Szentszalvátori János fia István, 8) Pozsegai Gál fia Miklós, 9), Csák nb. Czimba István fia Domonkos, 10) Dorozsma nb. Garai Botos János, 11) (Valkói) Sándor fia István, 12) Polgári Imre fia Pál fia János, 13) Rücsi András fiai Mihály és Tamás, 14) Bár fia János, 15) Demeter bán fia László, 16) Miklós fia Domonkos stb. 1345 okt. 5-én Lekcsei András a macsói várnagy és akkor átiratja Lajos királylyal I. Károlynak 1340. évi okiratát. Ampod fia Jánosról még 1347 aug. 14-én mint néhairól van emlités téve, a mikor azt olvassuk róla, hogy a Valkómegyében feküdt Magyarmező s Koniszka nevü birtokai bizonyos vétsége miatt a Gutkeled nb. Maróti Istvánra szálltak.* Miksa utódairól pedig 1338 után mit sem hallunk.
Anjoukori okmánytár IV. 539.
V. ö. Anjoukori okmánytár V. 616. Fejér VIII. 2., 365. Knauz II. 729.
Anjoukori okmánytár V. 116.
Az eddigiek alapján megkapjuk tehát a következő nemzedékrendi töredéket:
Rüdiger; Lothárd;Ampod 1246; Leány férje Lekcsei Iván fia Miklós; János 1295–1303 † 1338 e.; Miksa 1246; András 1276; Apor 1303; István 1303; Bertalan 1338; Gergely 1338; Jakab 1338
II. 1309-ben Zákányban az előbbitől megkülönböztetendő birtokos-családdal találkozunk. Nevezett napon arról értesülünk, hogy Buzád-Hahót nb. Panyit fia Jakab özvegye Anna a somogymegyei Szenttrinitás és Kákonya, valamint a Dráva s Mura közti birtokát Erzsébet nevü leánya férjének: Márton fia Pál fia Zákányi Györgynek átengedi.* Ezen György és családjának korábbi viszonyait egyelőre nem ismerjük. Miután fentiekből tudjuk, hogy 1309-ben Zákányi (Miksa fia) András fiutódai még éltek, feltehető, hogy Zákányban mellettük még más birtokosok is léteztek, vagy hogy zákányi részeiket másoknak eladván, valkómegyei jószágaikra visszavonultak. 1348 márcz. 14-én Pál fia Zákányi György és neje Erzsébet kijelentik a somogyvári konvent előtt, hogy leányuknak, Erzsébetnek és ennek férjének, Lőrincz fia Somogyvári Bereczk deáknak egyebek között Kákonya s Szenttrinitás nevü birtokaik felét átengedik; ugyanazon évi jul. 3-án pedig olvassuk, hogy Zákányi Pál fia Györgynek fiai s leányai vannak.* Kákonyai Bereczk deák neje 1372-ben még él,* fiait és más leányait azonban nem ismerjük.
Anjoukori okmánytár I. 171. – Zalamegyei oklevéltár I. 96.
Anjoukori okmánytár V. 262 , 292.
Hazai okmánytár VII. 247.
III. 1379. jul. 5-én kijelenti Lajos király, 113hogy Curiacus fia néhai Gergely comes fia Korbáviai Bodiszló comessel csereviszonyba lépett. Megadja Bodiszlónak a Somogymegyében fekvő felső és alsó Zákányt a hozzátartozó Gyékényes, Inthe, Tótfalu, két Máli és Földvár nevü helységekkel és kapja értük a Szlavóniában, a boszniai határon fekvő Gereben és Zaraklyn (= Szraklin – Szuraklin) nevü várt. 1380 jan. 23-án már Bodiszló özvegye s fia Miklós iratják át ezen cserelevelet,* a miből következtethető, hogy Bodiszló 1379 végén vagy 1380 első napjaiban meghalt. Ezen utóbbi adat arra szolgál, hogy egy eddig fel nem ismert családtörténelmi állitást megczáfolja. Fejér IX. 5., 563. mondja t. i. hogy Gutkeled nb. (somlói) Bátori Lászlónak egyik meg nem nevezett leánya 1378-ban Groadichi Bodiszló fia Miklósnak a neje. Jelentsük ki mindjárt, hogy Groadich nem más, mint a ferditett Croatia s hogy itt Krbavai (= Korbáviai) Bodiszló fia Miklósról van szó. Fenti okiratunk azt mondja, hogy Bodiszló özvegye Erzsébet és fia Miklós 1380. jan. 23-án már szerepel; miután Bátori Lászlónak leánya Erzsébet Debreczeni Gergelynek a neje (él még 1415-ben), alig hihető, hogy Bodiszló özvegyével azonos és így, ha Fejér adatát valódinak vesszük, tényleg el kell fogadnunk, hogy a névtelen Bátorileány nem Bodiszlónak, hanem fiának, Miklósnak a neje.
Vjesnik Zem. Arkiv. 1911. évf. 224–225.
Miklósról tudjuk, hogy 1399, 1408 és 1411-ben mint Nicolaus filius Bodyzlo de Zakan szerepel,* a miből kiviláglik, hogy a «Korbáviai» vezetéknevet teljesen feladta.
Csánki II. 584. – Zalamegyei oklevéltár II. 338.
Két gyermekét ismerjük: Lászlót és Katalint, mely utóbbi Győr nb. Szerdahelyi János fia Imrének a neje. 1433-ban találjuk, hogy ezen Imre neje Erzsébet;* de miután Imre 1412-től 1434-ig ismeretes, a nagyobb valószinüség arra vall, hogy Zákányi Katalin az első neje. Az e házasságból származó Szerdahelyi György és Anna (Zichi Benedekné) a zalamegyei Kákonya tulajdonosai, a mi kétségkivül arra vezetendő vissza, hogy anyjuk, Katalin ezt vagy mint Kákonyai Bereczk leánya, anyja Zákányi Erzsébet, vagy mint a Zákányi-család valamelyik tagja után örökölte.*
Turul 1893. évf. 5.
Zichy-oklevéltár X. 260.
László, ki 1431-ben felmerül, némelykor a «zákányi Bodiszló» vezetéknevet is viseli.* 1444 jun. 10-én még él; 1446 nov. 25-én azonban már olvassuk, hogy (meg nem nevezett) özvegye és leányai: Neste (= Anastásia), Orsolya s Ilona a Pécz nb. Marczaliakkal Zákány kastélyt és tartozékait maguk között felosztották.* Orsolya 1450-ben a somogymegyei Dombai Miklós neje.* 1453 szept. 29-én megparancsolja Pálóczi László országbiró a somogyi konventnek, hogy a Marczaliak és Zákáni László hátrahagyottai között Zákány miatt fennálló viszályokat megvizsgálja. A zavarosan irt vagy közlött okirat szerint az özvegy, ki akkor már Paksi Imre neje volt és leányainak egyike már nem élt volna, mig a második leány Dombai Miklósnak, a harmadik kisasszonyfalvi István fia Jánosnak a neje. A somogyi konvent az 1453 okt. 21-én kelt válaszában pedig világosan jelenti, hogy 1453 okt. 6-án Zákáni László özvegye és három leánya Zákányban tartózkodtak.* Paksi Imre, a Ratold nemzetség sarja 1419-től 1455-ig ismeretes; Dombai (Péter fia György fia) Miklós neje Orsolya még 1467 máj. 1-én él.*
Csánki II. 584.
Zichy-oklevéltár IX. 150.
Csánki II. 584.
Zichy-oklevéltár IX. 377., 378.
Ugyanott 428.
Mielőtt már most a horvátországi Korbáviaiaktól származó Zákányiak nemzedékrendi tábláját rajzolnók, a következőt ki kell emelnünk.
Dr. Thallóczy Lajos ur, «Tanulmányok a bosnyák bánság kezdetéről» czimü kitünő dolgozatának 67-ik oldalán a következőt találjuk:
A Czirjék fiainak nemzedékrendje a következőleg alakult:
Czirjék; Bogyiszló (Budiszlaus) Gergely; Gergely; Miklós; Tamás; Bogyiszló (Budizlaw); Budislaus (Bogyiszló); György; Lajos vezetéknevén már Zákányi; Katalin férje Dombó Miklós (és) Szerdahelyi Imre; Veronika férje Batthyány András
114Ezen táblázat állításai pedig a fenti s egyéb okirati adatokkal homlokegyenes ellentétben állanak.
I. A horvátországi Korbáviaiak ősének, Kurják-nak (= Cyriacus = Czirjék) volt három fia Bodiszló, Pál és Gergely, kiket 1326-ban emlitenek* és kik közül tárgyunkra nézve csak Bodiszló s Gergely jönnek figyelembe. Fenti táblázat szerint már most azon Bodiszló, ki a somogymegyei Zákányi-ak őse, Czirjék fia Bodiszlóval volna azonos; ennek fia Miklós, Miklós fia Lajos stb. Az 1379. jul. 5-én kelt királyi okirat, melyre fentebb hivatkoztunk, világosan mondja, hogy azon Bodiszló, ki Zákányt és tartozékait kapja, Curiaeus fia † Gergely comesnek a fia; megerősiti ezt Lajos király 1374 nov. 22-én, midőn Curyacus fia † Gergely comes fiainak, Bodiszlónak és Györgynek a boszniai határon fekvő Gereben és Szraklin nevü várt adja s ugyanezen okiratban Curyacus fia Bodiszló fiait: Gergelyt, Miklóst, Tamást és Bodiszlót emliti.*
Anjoukori okmánytár II. 255.
Thallóczy, a bosnyák bánság kezdetéről 66–67.
2. Hogy (Zákáni) Miklósnak egy Lajos nevü fia lett volna, arról az okirati adatok mitsem tudnak; «Lajos» kétségkivül irási vagy szedési hiba, mert itt László a helyes, a mint ezt fent találjuk.
3. Nem áll, hogy ezen Lászlónak egy Katalin nevü leánya lett volna. Leányai: Neste, Orsolya s Ilona; Katalin pedig Lászlónak a nővére.
4. Nem áll, hogy ezen Katalin első férje «Dombó» Miklós lett volna, mert a fenti okirati adatok bizonyitják, hogy Dombai Miklós Zákányi Lászlónak Orsolya nevü leányát feleségül vette. Katalinnak tudtommal csak Győr nb. Szerdahelyi Imre volt a férje s e házasságból csak egy Anna nevü leány származott (1457–1476), ki Zicsi Benedekhez ment férjhez. Dombai Miklósnak (Zákányi Orsolyával kötött) házasságából pedig mindeddig csak fiait: Ferenczet és Dávidot ismerjük. Batthyáni Albert fia András, ki Gáspár és Boldizsár nevü fiaival 1452-ben fellép,* 1458 jul. 7-én már «néhai»; akkor olvassuk, hogy Szerdahelyi Imre leánya, Anna (Zicsi Benedekné) saját valamint néhai Bathyáni András gyermekei, Boldizsár, Gáspár, Krisztina s Ilona nevében Dombai Miklóst és Szerdahely Györgyöt Zákány birtok ügyében tilalmazza.* Ebből a legnagyobb valószinüséggel kiviláglik, hogy Bathyáni András neje Szerdahelyi Anna nővére, illetve Zákányi Bodiszló fia Miklós leánya, Katalinnak pedig nővére volt.
Hazai okmánytár V. 251.
Zichy-oklevéltár X. 17.
Mindezek alapján megkapjuk a következő helyes nemzedékrendi töredéket:
Cyriák 1298–1304; I. Bodiszló 1304–1346; Pál 1304–1340; Gergely 1304–1360; Gergely 1374; I. Miklós 1374; Tamás † 1401 febr. 1.; IV. Bodiszló † 1401 febr. 15.; II. Bodiszló † 1379/80 Neje: Erzsébet 1380; György 1356–1385 1356-ban dobrakucai várnagy; II. Miklós 1378–1411 Neje: Gutkeled nb. Bátori László leánya 1378; «Zákányi» Bodiszló László 1431–1444. özvegye 1453-ban Ratold nb. Paksi Imre (1419–1455) neje; Katalin férje: Győr nb. Szerdahelyi János fia Imre (1412–1434) a szerdahelyi Imrefi-család őse.; Orsolya 1444–1467 férje: Dombai Miklós; Neste 1444, 1453; Ilona 1444, 1453; Ezek egyikének a férje 1453-ban Kisasszonyfalvi István fia János
E táblára megjegyzendő, hogy ugy Pál, mint I. Bodiszló fiai a családot folytatták és hogy utódaik közül számosan a magyar országnagyok sorában szerepeltek.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
