A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának címjegyzéke. II. Címereslevelek. 2. kötet, 2. füzet. Leírta: Dr. Áldásy Antal. Budapest, 193…
103A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának címjegyzéke. II. Címereslevelek. 2. kötet, 2. füzet. Leírta: Dr. Áldásy Antal. Budapest, 1930. Kiadja a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtára. 8°. 161–303. l.
Amikor a magyar genealógusok és heraldikusok részéről jól ismert és sokat forgatott munka, a múzeumi levéltárban őrzött címereslevelek leíró regesztakiadásának első kötete 1904-ben megjelent, a szakkörök nagy örömmel és érdeklődéssel fogadták. Írója, Áldásy Antal, ma a középkor egyetemi professzora, akkor még annak a levéltárnak a tisztviselője volt. Mint ilyennek neki is elévülhetetlen érdemekre jogosító, aktív része volt e levéltár emez egyik legnagyobb, legbecsesebb és egyben legdíszesebb csoportjának, a címereslevelek gyüjteményének a fejlesztésében. Azóta hosszú idő telt el, amíg Hóman Bálintnak, a Nemzeti Múzeum jelenlegi főigazgatójának a gondoskodásából a még több kötetnyi kézirat-tartalékkal rendelkező mű folytatása: 1923-ban a II. kötet első és most annak második fele is megjelenhetett. Az a körülmény, hogy ez is a genealógiai szakismeretek ugyanazon kitűnőségének és egyben a címerleveles anyag ugyanazon régi kiváló ismerőjének a tollából került ki, ennek az újabb kötetnek az értékéről magában véve is eleget mond. Így ugyanaz a gondosság, szigorú kritikai rosta és minden kívánalmat kielégítő módszer nyert alkalmazást ezúttal is, amely az első kötet és a mostani kötet első feléről szóló korábbi bírálatok teljes elismerését váltotta ki. Feladatunk tehát a legújabb füzetnek csupán tárgyi szempontból való bemutatására szorítkozik.
E füzet első, főrésze az 1568. év októberével kezdődik és – a múzeumi levéltár 1930. júl. 31-ig elért címereslevél-gyarapodásainak a bevonásával – 1600-ig bezárólag 238 újabb címereslevél-leírást kapunk. Az egész II. kötet azonban, tehát az első füzete is, már a múzeum Kézirattárának is felöleli ilynemű emlékeit. Tekintve, hogy a Habsburgok trónrajutásával egyre gyakoribbak lesznek a főúri rangemelések, e korszakból több ilyen oklevelet találunk a 2. füzetben is. Így a bárói rangemelések egyik legrégibb példáját, I. Ferdinánd királynak 1535-ből való, a Bedeghy Nyáry-család részére szóló bárói és címerbővítő adománylevelét, Miksa király 1572. évi megerősítő oklevelében. Ugyancsak 1572-ből a Gersei Petők báróságát. 1587-ből az Illésházy-család, 1588-ból Rákóczy Zsigmond bárói diplomáját. Utóbbi címerbővítő oklevelét is 1597-ből, mely a korábbi bárói rangemelést is említi. Az Erdődyek 1565-ben nyert grófi oklevelének Rudolf király által 1580-ban történt megerősítését, a kézirattár anyagából vett bő kivonatokkal, és ugyaninnen Rudolf király 1592-i okleveléből, melyben Somlyói Báthory Zsigmond erdélyi fejedelemnek a római szent birodalmi hercegi méltóságot adományozta és családi címerét kibővíti, a címerleírást stb. Hasonlóan szaporodnak ez időben a hivatali tisztségeket viselő személyek, kir. kancelláriai, kamarai és harmincad-hivatalokban működő, várbeli, megyei és más hivatalnokok részére kiadott nemesség-, illetve címeradományok. Az e füzetben közöltek közt legérdekesebb a Vizkelethyeké. Ebben a családnak három tagja szerepel mint közfunkcionárius: György, Ruszkai Dobó István erdélyi vajda titkára; Jakab, a magyar nagyobb kancellária tisztviselője, és Tamás, előbb kamarai jegyző, majd Guthi Ország Kristóf országbíró titkára. Nemesség- és címeradományozó oklevelük 1556-ban kelt s e füzet pótlékában van közölve. A megerősítés 1569-ből való s regesztáját a maga helyén találjuk. Az adományozott, valamint a megerősített címer külön-külön ábrán is látható. Némely stiláris módosításoktól és a takarók színétől eltekintve, mindkettő azonos. Ez időszaknak a középkorhoz való közelségénél fogva nem ritkák a középkori címereslevelek megerősítései. Ilyen például egy 1569-i, mely a Lokachi Chawragh, másként Prépostváry-család II. Lajostól 1524-ben nyert címereslevelét írja át és erősíti meg. A kézirattárból közölt kivonat szerint e család 1589-ben báróságot is kapott. II. János király 1570-ben ugyanazon uralkodó által 1520-ban a Szegedy-családnak adományozottat erősíti meg. Mint külön érdekességet – felemlítjük még Derochy János címerkérő és királyi hozzájárulást nyert folyamodványát. Itt a festett címer alatt feljegyezték, hogy nevezett a Balassa Bálint szolgája volt.
A második, különválasztott csoportban a külföldi címereslevelek regesztáit találjuk; számszerint tizenhatot. Kettő Zsigmond-korabeli, három a középkor vége felé eső időből való, a többi pedig mohácsi vész utáni a XVI. századból. Közülök több magyar vonatkozású; amennyiben uralkodójukat hazánkban szolgált, itt harcolt, akkor vagy később nálunk élt családokról (Lorberer, Rael) emlékezik meg. Idegen adomány magyar család részére a Zsigmond Ágost lengyel király részéről Chay István szepesváraljai polgárnak szóló címeradomány és Báthory Istvánnak, mint lengyel királynak, hasonló oklevele, melyben a Bánó-család részére 1578-ban lengyel nemességet és címert adományoz.
Végül a III. rész a múzeum levéltárába újabban bekerült, tehát az előző füzetbe még felvehető nem volt címeresleveleket közli. E pótlás öt középkori és hat XVI. századbeli újkori címereslevelet ismertet. Itt legrégibb Zsigmond király 1418-i címeradománya a Suki-család részére. Van e középkori címerek között egy igen becses heraldikai ritkaság is: a négyelt pajzsnak a Hunyadiak 1453-ból való címerbővítésén kívül a középkorban egyetlen példája, nevezetesen V. László királynak 1457-ben a Dobóczi Zalay-, Kerektói- és Inakodi-családok számára adományozott címereslevele. A mohácsi vész utániak közül érdekes a Leveldi Kozma Kelemen részére kiadott ily adomány, melyben a címer két szembenéző K betű által körülzárt rózsa. (Ismertetve a Turul 1927. évf.-ban).
E füzet éppúgy, mint elődei, címerábrákkal jelent meg. Végén az egész II. kötetre kiterjedő pontos és hibátlan névmutató könnyen kezelhetővé teszi a magyar heraldikai irodalom e nagybecsű forráskiadványát.
Sokak óhaját tolmácsoljuk, amikor azzal állunk elő, bárcsak rövid időköz választaná el a folytatások megjelenését a most napvilágot látott füzettől. Bizodalommal hisszük, hogy azok, akiknek tiszteletreméltó figyelme a II. kötet kiadását lehetővé tette, a továbbiak mielőbbi közrebocsátására is fognak keresni és találni módot.
Cz. A.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
