A koronás sisak.
A koronás sisak.
A XIV. század derekáig oromdísz nélkül szerepel a korona Anglia, Skótország, Navarra, Castilia, Aragon, Portugallia uralkodóinak sisakján. A már állandó, heraldkius oromdísszel bíró dán és cseh király azt koronátlan sisakon viseli.
Tudomásunk szerint az osztrák hercegek voltak az elsők, akik a sisak e két díszét egyesítették. Legrégebbi ábrázolását Ottó, playeni gróf, Ausztria zászlósának lovaspecsétje (1254 táján) mutatja.* A közel szomszédságunkban keletkezett divat nálunk jóval később jelentkezik. A XIV. századból, az Anjouházén kívül, címeres koronás sisakot nem ismerünk. A következő században a példák egyre szaporodnak, majd annyira általánossá válik e szokás, hogy a XVII. században az Istvánffy- és gróf Csáky-címer koronátlan sisakja kivételnek mondható. A sisakkorona terjedése a pajzs heraldikájára is erős hatást gyakorolt. Példa a sok közül a Perényiek, Ostffyak, Viczayak címerképe, mely immár a pajzsban is koronán helyezkedik el. Így keletkezett, részben már a XV. század folyamán, ama speciális magyar címertípus, mely pajzsba tett sisakdísz képét adja.
A gróf pajzsán saját címere, a zászlón az osztrák pólya; a koronás sisakon pávafark. Körirat: † Otto dei gra. comes de plaien signif(er) austrie. Kletler: Die Kunst im österr. Siegel. XVIII. 46.
Báró Nyáry Albert a legrégibb magyar nemesi koronás sisakot Kávásy Gergely fia, Miklós zalai alispán 1354. évből való sisakpecsétjén véli feltalálni.* A rongált állapotban levő pecsét rajza a királyi, struccfejes sisakcímer körvonalait mutatja.
A Herald. Vezérfonala VI. 53.
A belga királyi főlevéltár Bruxellesben egy nyilván magyar eredetű, hasonló sisakcímeres pecsétet őriz 1357. évből.* (L. az ábrát.) A pecsétnyomót egy Claes die Hongher, vagyis magyar Miklós néven szereplő egyén használja.* A kerek pecsét átmérője 24 mm. Mezején: jobbra fordult, lebegő takarós koronás sisakon két strucctoll között csőrében patkót tartó struccfej; a sisakot oldalt egy-egy S betű kíséri. Körirat 934-027b
Archives Générales du Royaume, Chartes des ducs de Braban Nro. 1005.
Turul 1906. 144. 1. – I.-Th. de Raadt: Sceaux armoriés des Pays Bas I. 79. II. 103. a sisakdísz téves blasonjával: «sasfej négy toll között», a patkó említése nélkül.
A «frater» cím itt egyházi lovagrend tagjára mutat. Ugyanegy helyről, törzsből származott-e Stephanus de Zemlinio és az 1418. évben armálist nyert David de Zemlin,* adatok híján el nem dönthetjük. Vajjon a pecsétet használó Claes die Hongher magyar ember, vagy a nemzet-név «dictus» értelemben veendő, szintén kérdéses; de hogy a pecsét magyar vonatkozású, azt kétségtelennek tartjuk.
Turul 1892. 12 1. M. Czímeres Emlékek 11.
Ghyczy Pál.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
