Három címeradomány egy oklevélben.
Három címeradomány egy oklevélben.
I. Lipót király 1695. május 5-én Laxenburgban kelt oklevelével egyszerre három különböző családot nemesít meg: a Kobány-, Stephanides- és Jankó családokat. Ebben egymagában nincs semmi különös. Tudvalevőleg lépten-nyomon előfordul, hogy az uralkodók – főleg a főszerző rokonsága köréből – ugyanazon címeres nemeslevélben egyszerre több családot részesítenek nemesség- és egyben címeradományban. Ám ily esetekben is az illető családok csupán egy, közös címert kapnak. A fönti armális azonban kuriózum, mert a három, mind más-más családot képviselő nemességszerző (mindhármójuknak véletlenül ugyanaz, «György» a keresztnevük) ugyanabban az armálisban nem közös, hanem külön-külön, egymástól eltérő címert nyer. Ez ugyan a szokásos «Scutum nimirum» formularészt követő címerleírásban kissé zavaros formában, az oklevél elején megfestett címerképen azonban egészen világosan jut kifejezésre, miként ez utóbbinak kicsinyített ábráján alább látható. A három címer különböző díszítésekkel ellátott, közös keretben háromszögalakban foglal helyet: kettő fönt és egy lent, a kettő között középen.
Mind a három pajzs színe kék. Az elsőben zöld mezőn holdtól és csillagtól kísért pálmafa áll; a sisakdísz zöldleveles babérágtól kígyózón övezett egyenes kard. A másodikban zöld mezőn vörös párnára helyezett egyenes kard látható; a sisakdísz az oklevél leírása szerint az előbbihez hasonló, azzal a hozzáadással, hogy a babérág virágokkal rakott; a címerképen azonban a sisakdísz egyenes kardját három szőlőfürttel rakott, zöldleveles szőlővessző veszi körül. A harmadik, vagyis alsó címer pajzsalakja zöld mezőn leveles aranykoronából kiemelkedő három arany búzakalász; a sisakdísz jobblábában kavicsot tartó daru. A takarók mindhármon: kék-arany, vörösezüst.
Az armális szövegében a címerleírás a következő:
Scutum nimirum militare erectum in tres partes angulares perpendiculariter divisum fundos earundem viridi campo interoccupante, in quarum media coelestini coloris integra palmae arbor virentibus comis adumbrata, inter solis ac lunae imagines superne collucentes situari, in dextra porro candidi coloris evaginatus ensis purpureo pulvinari incumbere, in sinistra pariter partibus aurea corona locari, ex eaque tres maturae triticeae spicae eminere visuntur. Scuto demum incumbentes ternas galeas militares craticulatas sive apertas regiis diadematibus, dextro quidem evaginatum gladium viridi lauro cinctum, sinistro nudum similiter gladium aeque viridi lauro rosis mixta adornatum, tertio vero gruem vigilanti 29similem uni pedum insistentem, altero vero elevato lapillum tenentem proferentibus ornatas. A sumitatibus autem sive conogaleis laciniis seu limniscis hinc flavis et coeruleis, illinc vero candidis et rubicundis in scuti extremitates sese placide diffundentibus illudque ipsum decenter et venuste exornantibus ...
Ez a pongyolán szerkesztett címerleírás, mely az oklevélre festett címerképen látható elhelyezéssel szemben középen, jobbról és balról fekvő címeralakokról beszél, a címerképen látható sorrendnek is a megzavarásával, szinte azt a látszatot kelti, mintha itt is egy közös, ez esetben három részre osztott címerpajzsról volna szó, melyen azután – ezúttal már helyes, a címerképnek megfelelő sorrendben leírt sisakdíszekkel – három sisak nyugodnék. Ha a címerkép számára szánt helyet üresen hagyták volna, – mint ez nem egyszer megtörtént, – az oklevél leírása alapján a valódi képet aligha lehetne rekonstruálni.
A címeres nemeslevelet 1695. nov. 5-én hirdették ki a gömörmegyei Pelsőcön. A Királyi Könyvekbe nincs bevezetve; de létezése a genealogiai irodalomban ismert A Kobány- és a Jankó-család tagjai a XVII. századeleji nemesi nyomozatok alkalmával ennek alapján igazolták nemességüket.* Eredetije Jankó-Brezovay Miklós ny. min. tanácsos, egerszóláti földbirtokos (Heves m.) birtokában van.*
Forgon: Gömör vm. nemes családjai I. 323. és II. 30. 1.
Hiteles másolata a M. Nemz. Múzeum Levéltári Osztályában őrzött Podhradszky-családi levéltárban. – Ez úton is őszinte köszönetet mondok Podhradszky Andor ny. főszolgabíró úrnak lekötelező szívességéért, mellyel az eredeti megküldése által annak tanulmányozását számomra lehetővé tette.
Az egyes címerek a három adományost kétségtelenül abban a sorrendben illették, amilyenben őket az oklevél felsorolja. Az első tehát a Kobány-, a második a Stephanides-, a harmadik a Jankó-családot. Ez nemcsak logikus következtetésből folyik, hanem a Jankó-családnál a gyakorlattal is tudjuk bizonyítani. Ez a család a harmadik címert: az aranykoronából kiemelkedő hármas búzakalászt és sisakdíszként a kavicsot tartó darút használta. Csak a XIX. század első felében módosította oda, hogy a három búzakalászt koronán, majd zöld dombon álló oroszlán mancsába helyezte.*
M. N. Múzeum Lt. Oszt:: Podhradszky-lt. Jankó-féle iratai.
Végül még fölmerül a kérdés, mily okok játszhattak közre ennek a szokatlan és a magyar heraldikában eddig egyedülálló címeradományozási módnak az alkalmazására. Bizonyosat nem tudunk; csak föltesszük, hogy a három folyamodó, akár volt köztük atyafisági kapcsolat, akár nem, – ezt nem tudjuk – az armálisért fizetendő díjak lecsökkentése végett, talán mert külön-külön nem volt hozzá módjuk, vagy puszta takarékosságból, összeálltak s együttesen kérték és kapták is meg a nemességgel együtt a – hihetőleg csak kivételesen – egy adománylevélbe foglalt három önálló címert.
Czobor Alfréd.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
