Nyers Lajos: A nádor bírói és oklevéladó működése a XIV. században (1307–1386). 8°; 77 l. Kecskemét, 1934.
Nyers Lajos: A nádor bírói és oklevéladó működése a XIV. században (1307–1386). 8°; 77 l. Kecskemét, 1934.
A bevezetés Kommer Magda doktori disszertációjának eredményeit foglalja össze s ezért sajnálkozásunknak adhatunk kifejezést, hogy ez a XIII. századi nádori oklevelekről szóló értekezés kiadatlan maradt. Nyers a nádori kúria megszűnésének tárgyalásánál figyelemreméltó kísérletet tesz arra, hogy a nádor vidéki bíráskodása megszűnésének Hajniktól 1342-ben megállapított időpontját még közelebbről határozza meg. A nádor bírói joghatóságáról szóló fejezetben valószínűsíti hogy a XIV. századra nem vonatkoztatható a nádornak Dalmáciára kiterjedően megállapított joghatósága, amint Hajnik az 1485-i nádori cikk alapján mondja, s ugyane fejezetben a század első felére vonatkozólag nyomokat talál a nádornak egy különös, de nem állandó jellegű, személyes jelenléti bíráskodására is. A nádor helyettesítéséről és Drugeth Vilmos ebbeli szerepéről a nádor bírósági személyzetét tárgyaló fejezetben találunk érdekes megállapításokat, s ugyanitt a nádori ítélőmester szerepére nézve már Vinklernél túlmenően tisztáz egyes problémákat.
A nádori kancelláriának és működésének rekonstruálásánál a legtöbb új vonást adja az oklevéltan modern módszereinek alkalmazásával, az oklevelekre vezetett feljegyzések és a pecsételés megfelelő értékelésével. A kor szórványos adataiból természetszerűleg nem adhat oly éles képet, mint amilyent Szilágyi Lorándnak sikerült megrajzolnia a királyi kancelláriáról a Mátyástól a mohácsi vészig terjedő időre vonatkozólag (Turul, 44. köt. 1930.). Bár ha az oklevélkiadványok és a Nemzeti Múzeum levéltári anyaga mellett, melyeket bőségesen értékesít, nagyobb figyelmet fordít a szerző az Országos Levéltár oklevél-anyagára is, aminek a munkában nemigen találjuk nyomát, több vonás járulna az általa rajzolt kép élénkítéséhez.
A nádori oklevelek szerkezetének a pecsétekkel foglalkozó része a szfragisztikus mellett elsősorban a heraldikust érdekelheti, amit a közölt 28 szép pecsét-facsimile is fokoz. Nyers megállapítja, hogy privilegiális alakú, nagy kiváltságlevelek kivételével a pecsétfaj alkalmazása nem következetes; de kapcsolatban áll a nádor tartózkodási helyével. Az alnádor bírói tevékenysége a kongregációkon a nádor tartózkodási helyéből nyer igazolást. Több egytípusú pecsét egyidejű használata meg ebben leli magyarázatát.
A nádori pecsétek felsorolásával kapcsolatban kapjuk a nádorok archontologiáját is, Debreceni Dózsa, Druget Fülöp és Druget Vilmos esetében Hóman-Szekfű Magyar történetének, II. és III. kötetében közölt táblázatoktól némi eltéréssel, s jóllehet, Rátot Domokosig maga a szerző is e táblázatokra utal, itt mégsem indokolja ez eltérést.
Utolsó fejezetében az alnádorok és más nádori tisztviselők összeállításában törekszik lehető teljességre, kiegészítve az összeírást,itt is felkutatott pecsétjeik szakszerű leírásával.
Szerzőnk visszapillantásában a nádor működésének a centralizmus és a kancelláriai rendszeresség irányába mutató fejlődését hangsúlyozza. Az idegen, nápolyi udvar, vagy a királyi kancellária hatását csak közvetettnek minősíti. Ezzel oly területre lép, amelyen az ellentétes felfogás éppoly tetszetős érveket sorakoztathat fel, mint ő. A kérdés pro, vagy contra kizárólagos ítélettel nem dönthető el. Ezt épp a nápolyi intézmények hatásának kérdésében Hóman Bálint, Miskolczy István és Erdélyi László újabbkeletű értékelései, illetve vitái kapcsán volt alkalmunk tapasztalni.
A Palaestra Calasanctiana sorozatában ízlésesen kiállított dolgozatot, mint a magyar piarista-rend mindig kiváló értékű kulturmunkájának újabb dokumentumát is szívesen ajánljuk olvasóink figyelmébe.
Taborsky Ottó.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
