Juhász Gyula: Prológ

Full text search

Prológ
 
Oh gyermekek, egy költő szól ma nektek,
Ki fáradt, csüggedt, mint e bús jelen.
De csillagot lát a ti szemetekben,
Mely bíztatón ragyog mély éjfelen.
Mi jót akartunk, szépet és merészet,
De jött a vész, a gyász, a gyötrelem
És a halál zsoldjában élt az élet
És fáj az öröm és a szerelem.
Oh gyermekek, oly szép, oly jó az élet
S mi sírva tárjuk karjaink felétek.
 
Még áll a harc, még áll a vad, kegyetlen,
Bús küzdelem, de lelkünk már szelíd.
És érezzük, hogy minden győzelemben
Siratni kell hű szívek ezreit,
Kik a halálba énekelve mentek
Fiatalon s több nap nem kél nekik.
És legszebb győzelem a drága béke,
A gondolat és érzés tiszta éke.
 
Oh gyermekek, dal és virág az élet,
Szépség és jóság, csak akarni kell.
Ti víg jövendő népei, felétek
Egy bús költő áldása úgy ivell,
Mint szivárvány a fergeteges égre.
És zengem villámok zenéjével:
Szeressétek a szépet és a jót, ti,
Jövő harcoknak békés harcolói.

 

 

Arcanum Zeitungen
Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

Über uns Kontakt Press room

Languages







Arcanum Zeitungen

Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir