Katona József: D. T. J. ***hoz | Verstár - ötven költő összes verse

D. T. J. ***hoz

(27. August. 1816)

A Magyar Olimp' világán,
hol olly álmos még a drágán
vett Homálytol fedezett Lét,
Fény, minden hozzád közelét!

Hol két pólust vévén egybe,
csak egy ponton akad Kegybe,
s Rénybe Lelkem (elragadva
Istennét lelek magadba)

nem Látott! de egy Ideál,
melly esmérten előttem áll -
Távol Lét! de egy mennybeli
érzéssel szeszedtöl teli!

Képzelődésemnek árva
országát feléd kitárva
látom a semmiségen túl,
Dics-oltárod miképpen gyúl.

Számtalan koszorú rajta,
mellyet Pannónia hajta
tapsolva lengő fürtödre -
Istenné tett illy idődre! -

Istenné (D.** keblében,
kedvelt kertednek ernyében,
hol varázsló Tryposzod áll,
mellyröl egész Haza csodál -

ott, hol pompás Laurosod
alatt vidám Geniusod
téged mutat, mosolyogva
szokott enyhelyedre rogyva -

hol hozzád törvén, a görbe
ágocskák közt, esik tőrbe
a nyájjal dalló magadat
idvezlő szép alkonyodat).

Feléd akartam haladni
számos koszorúdhoz adni
még egyet, kicsinyt, számodra
tévén buzgón zsámolyodra:

Akkor lódítá egy csergő
visszhang hozzám a kesergő
Özvegyed bájos siralmát -
részt véve érzém fájdalmát -

Akkor, hogy csekélységemet
felejtvén, üdvözletemet
hozzád emelném, Klavírod
akkor zúdúlt fel, hol írod:

"Aranyfürtű Apollómnak" -

Oh, a szerencsés Apolló
karjai közt illy Lantoló!
Csak azólta írígyelem
Istenségét, hogy ezt lelem:

"karjai közé rogyok" sat.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!