Kölcsey Ferenc: EGY SZÜLETETT LEÁNYKÁNAK
A nimfa dalait,
Ha megjelenni látja kellemében
Májust s virágait,
A rózsalombokat,
És hallja mint zúg a visszhang, dalára
Tördelve hangokat.
Miként az esti szél,
Kerengve lengvén rózsabokraimról,
Hesper szép fényinél.
Andalgva hallanak,
Midőn a berkek öblös hangjaikban
Utánam hangzanak.-
Anyád lágy kebliben,
Nem még dalom, mely zeng, puhán lebegve
Feletted édesen,
Melyet reád lehell:
Mint pásztorának a hölgy énekére,
Ha róla énekel.
Kellő nyögéseit,
Merengve éli álma tengerében
Korának kényeit.
Száll majd onnét elő;
Miként midőn a táncoló Kegyekkel
Cypris mosolygva jő.
Szétomlik karjain,
És eltéveszti létét gyúladozva
Kedvellett csókjain.-
Anyád lágy kebliben,
Hü géniusz szállong feléd lebegve,
Mosolygván csendesen,
Mint Eros fürteit,
Ki kedvelt kínokkal csalfán vegyíti
Létünk kellemeit.
A kellő halmokat
S szavával édesen elandalítja
Zengvén szent hangokat:
Virít szép színivel,
Mely kebliben idővel Cypriának
Mosolygva hervad el.
Sóhajtván tégedet,
De vond be, látván őt feléje lengni,
Előtte kelyhedet!"
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir