Kosztolányi Dezső: A VÁNDOR Részlet
A VÁNDOR
Részlet
Részlet
Francois Coppée
MÁSODIK JELENET
Silvia a tornácon. Zanetto.
ZANETTO.
Ó nyári éj, mikor vígan bolygunk tovább!
Egy messze faluban kapunk kis vacsorát
Az alkony fényében, a nyájas lomblugasban;
A holddal indulunk. Aztán dalolva lassan
Feledjük ezt meg azt, fáradtság sem zavar.
Ó nyári éj, mikor az égbolt oly pazar
Tüzekkel ég, és fönn egy édes csillag int
A fákon át nekünk, vigyázva útjaink!
Ó bűvös nyári éj, ó június, remény!
Most itt vagyok. Holnap Flórenzben termek én,
S meglátom kell-e ott az ének és a lant.
De a hajnal nagyon késik alant
És aki ily kopott, szállást nem is talál ám,
Ó nyári éj, mikor vígan bolygunk tovább!
Egy messze faluban kapunk kis vacsorát
Az alkony fényében, a nyájas lomblugasban;
A holddal indulunk. Aztán dalolva lassan
Feledjük ezt meg azt, fáradtság sem zavar.
Ó nyári éj, mikor az égbolt oly pazar
Tüzekkel ég, és fönn egy édes csillag int
A fákon át nekünk, vigyázva útjaink!
Ó bűvös nyári éj, ó június, remény!
Most itt vagyok. Holnap Flórenzben termek én,
S meglátom kell-e ott az ének és a lant.
De a hajnal nagyon késik alant
És aki ily kopott, szállást nem is talál ám,
a mandolinjára mutat
Főképp, ha ily szerszám ityeg-fityeg a vállán,
Hiába is kopog és zörget a kilincsen.
Hol alhatom ma én, kinek egy vacka sincsen?
Hiába is kopog és zörget a kilincsen.
Hol alhatom ma én, kinek egy vacka sincsen?
Észreveszi a padot.
E vén padon? Hát jó. Kemény. De lágy az éj
És a moha nekem oly kedves párna-héj:
Kissé hűvös van itt és fázom, amíg alszom,
Reggel melegszem majd, a napon és a
És a moha nekem oly kedves párna-héj:
Kissé hűvös van itt és fázom, amíg alszom,
Reggel melegszem majd, a napon és a
| dalszón. |
Lefekszik a padra, aludni.
Bizony a nyoszolya párnája jobban ringat.
Dehát ez éjszakán adj ágyat, drága csillag,
Isten hotelje te, mely mindig hitelez.
Dehát ez éjszakán adj ágyat, drága csillag,
Isten hotelje te, mely mindig hitelez.
Kinyúlik a padon, félig a köpenyébe burkolódzva, és lecsukja a szemét. Silvia az erkélyről nézi.
SILVIA.
Szegény. Mily csendesen alszik itt el ez.
S én a szép éjszakát szapultam az előbb.
Milyen gonosz vagyok!
Szegény. Mily csendesen alszik itt el ez.
S én a szép éjszakát szapultam az előbb.
Milyen gonosz vagyok!
Hirtelen lejön a lépcsőről.
| Top, megszólitom őt, |
Lám, ilyenek vagyunk. Most szidod a nyarat,
Mivel a mélabú befátyolozta lelked,
Zord éjszakát kívánsz, vihart, és elfelejted,
Hogy vannak vándorok, akiknek nincs derült
És kedves otthonuk.
Nézi az alvó Zanettót.
| De már elszenderült! |
| éjszakán. |
Az illat és az éj, az alvó ifjúember
Már megzavart. Igen, a szívem sebesen ver
Egy új nagy szenvedélyt kellett most
| megtalálnom. |
Zanettóhoz közeledve szemügyre veszi.
| Jaj, jaj, olyan akár az álmom. |
Szelíden megfogja a kezét.
Ébredjen, kisfiú! Az éj párája nedves.
Zanetto felébredve csodálkozó bámulattal nézi Silviát.
ZANETTO.
Tündér! Láttam magát most az álmomba,
Ilyen fehér árnyék jelent meg, lenge, halvány,
Tündér! Láttam magát most az álmomba,
| kedves, |
SILVIA.
Nem, csak egy fénysugár surrant az ágak
alján.
Nem, csak egy fénysugár surrant az ágak
alján.
ZANETTO.
Nem, én magát láttam, álmomba, Istenem,
Hisz még a hangját is, úgy rémlik, ismerem:
Ha alszunk, álmodunk, lelkünk sóhajra
Egy éji muzsikát hallottam itt a csöndben.
Nem, én magát láttam, álmomba, Istenem,
Hisz még a hangját is, úgy rémlik, ismerem:
Ha alszunk, álmodunk, lelkünk sóhajra
| döbben; |
SILVIA.
Csak a sötét galyak zengettek fenn a fán,
Azok zenéltek a szél éj dallamán,
Mely oly titokzatos, oly távoli mesés.
Csak a sötét galyak zengettek fenn a fán,
Azok zenéltek a szél éj dallamán,
Mely oly titokzatos, oly távoli mesés.
ZANETTO.
Ki ön tehát akkor?
Ki ön tehát akkor?
SILVIA.
Ki vacsorát kínál és heverő-tanyát,
Ha álmos és éhes s mindent szivesen ád.
| Egy kis meglepetés, |
Ha álmos és éhes s mindent szivesen ád.
ZANETTO.
még mindig ránéz.
még mindig ránéz.
Köszönöm. Ettem már és nincsen semmi
| kedvem |
Aludni.
SILVIA.
félre.
félre.
| Silvia csak most ne légy kegyetlen, |
Szerelmed árt neki, s ő még csak kisfiú.
Fenn.
Hát mondja el nekem, megtudni csak szabad,
Hogy ugyan ki aludt az ablakom alatt?
Hogy ugyan ki aludt az ablakom alatt?
ZANETTO.
Legyen. Az álarcom levetem, nem kalandos.
Zanetto a nevem, és én vagyok a lantos.
Mióta lélegzem, szabad vagyok, nomád.
Kóborlok. Por lepi a lábaim nyomát.
Három nap egy helyütt még sohasem
Húsz mesterségem van, kis semmik, ám
Megéltem abból én. Gyakran mondom,
Semmi sem oly kapós, mint a haszontalanság.
Tudom a csónakot a tóra vonni lágyan,
Jó galyra kötni fel a kertbe hintaágyam,
Mivel sok lelemény van bennem s akarat,
Bokros lovat fogok, vezetek agarat,
És aztán, hölgyeim és kedves uraim,
Szonetteket írok, melyekbe fura rim
Cseng aranyos dallal és amit nem tud a város,
Sólyomidomító is lennék, és - gitáros.
Legyen. Az álarcom levetem, nem kalandos.
Zanetto a nevem, és én vagyok a lantos.
Mióta lélegzem, szabad vagyok, nomád.
Kóborlok. Por lepi a lábaim nyomát.
Három nap egy helyütt még sohasem
| nyugodtam. |
| nyugodtan |
| manapság |
Tudom a csónakot a tóra vonni lágyan,
Jó galyra kötni fel a kertbe hintaágyam,
Mivel sok lelemény van bennem s akarat,
Bokros lovat fogok, vezetek agarat,
És aztán, hölgyeim és kedves uraim,
Szonetteket írok, melyekbe fura rim
Cseng aranyos dallal és amit nem tud a város,
Sólyomidomító is lennék, és - gitáros.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
