Madách Imre: A család képe
Kivül zordon, láng szivében,
S kőhéjában léha, gyáva,
Hogy arany van, meg se lássa,
Csak ki érte küzd s munkál erősen.
Keble drága bort teremjen,
Szívderítőt s hogyha úgy kell,
Részegítőt szellemével,
Az valódi férfi, aki ilyen.
Ismered pár pillanatra,
Rajta dús kalászi lengnek
A mindennapi kenyérnek,
És mosolyg a kedv piros virága.
Éjszaknak kemény fagyától
Óvja a hegy, oldalánál
A siknak, mely őr gyanánt áll,
S nem retten meg a sors viharától.
Szembe száll a bérc a bajjal
És borong cseres tetője,
A sík vigaszul feléje
Mosolyogjon tündér délibábbal.
Gyermekök a szós patakcsa;
Hegy vezérli küzdni őtet
Szirtélekkel. Dús mezőket
Csendesen élvezni sík tanítsa.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir