Szenci Molnár Albert: XLVIII. ZSOLTÁR | Verstár - ötven költő összes verse

XLVIII. ZSOLTÁR

T. B.
Háláadása az Jeruzsálem-bélieknek az megótalmazásért.

1
Nagy az Úr méltóságában
Az Isten szent városában
Holott lakozik dicsősége
És dicsértetik ő szent neve.

Tudnillik az Sionban,

Északi tartományban,
Ez gyönyörűséges helyen,
Holott helyheztetett szépen
Az nagy királnak városa,
Kinek ez földön nincs mássa.

2
Itt jól esmérik házonként
Erős oltalmul az Istent,
Holott királyok egybegyűltek,
És ők sereggel előjöttek,

Erőssen megszállották,

Hogy megvegyék, elszánták.
De ottan megrettenének,
Megfutamodni kezdének,
Város mellől elállának,
Nagy rettegve szaladának.

3
Nagy félelme lőn szívöknek,
Mint gyermekszülő személnek,
És mint az hajó az szélvészben,
Ha napkeleti szél fú szörnyen.

Ezt mi szemünkkel látjuk,

Mint azelőtt hallottuk,
Az Isten városa mellett,
Melly őnéki szenteltetett,
Kit magának foglalt Isten,
Hogy néki szolgáljon minden.

4
Kit úgy erősített Isten,
Hogy romlása ne lehessen,
Nézünk itt te kegyességedre,
Szent templomodnak közepette.

Mint neved dicsősége

Elhat az széles földre,
Akképpen te dicséreted
Nagy messze te kiterjeszted,
Jobb kezed merő igazság,
Minden dolgod irgalmasság.

5
Öröl az Sionnak hegyi
És az Júdának leányi,
Az te igaz ítéleteden,
Szíve szerint örvendez minden.

Az Siont járjátok meg,

Tornyait lássátok meg,
Nézzétek meg ő bástyáit
És szépen épült házait,
Hogy ezt megbeszélhessétek
Következendő népeknek.

6
Mert csak ez az igaz Isten,
Ki minket minden üdőben
Megtart és vezérli éltünket,
Mindhalálig őriz bennünket.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!