Tóth Árpád: MEGHITT MUZSIKA | Verstár - ötven költő összes verse

MEGHITT MUZSIKA

Albert Samain

Arany keretben
Alig rebben,
Álmosan ingva, az órainga.

S révedezünk mi,
Tévedezünk mi,
Csend csodataván, céltalan ringva.

Zongorahúr zsong,
Aléltan búsong
A végső akkord, s egyre lágyabb,

S lelkünkbe hullván
- Enyhe hullám -
Bomló gyürűkben bánattá bágyad.

A tikkadt szőnyegen
Bús-betegen
Egy megtört rózsa a halált várja,

S halkan kél, s dússá
S isteni bússá
Nő bennünk is a halál vágya.

S nézd, ott az ágy van,
S emeli lágyan,
Mint ünnepi sátrat, mennyezetét,

S nagy, komor teste
Olyan ma este,
Mint egy mélázó istené, setét:

Csókjainkról mereng,
Míg remegve leng
A légben párfömöd, a szűz-buján kevert:

Ó, rontó ital üdve!
Finoman szűrve
Virágból, mely öled hevén hevert!

Áttetszőn fénylik
Szemed s örvénylik,
Ringatva bús és zöldszinü mélyt,

Melyben méla zsarát
Rezgeti sugarát
Halódva s példázva a bús szenvedélyt.

Így jó! - veled!
Mindent feled
A szív, időt, bút, kínokat, szeretve!
Ujjamon át,
Míg szorítva fon át,
Csorduljon szerelmem minden kis eredbe!

Így, így egekbe
Lágyan lebegve,
A kaján és csúf föld semmivé lett!

Így, mit se tudva,
Révbe se futva,
Ó, egyetlen és muzsikás Élet!

Ne szólj, ne szólj !
Vagy legyen oly
Halk szód, mint a szív titkos óhaja,

Mely úgy hal el,
Mint hópehely-
Párnán egy angyal égi sóhaja...

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!