Vörösmarty Mihály: A CSENDES HALÓ

A CSENDES HALÓ

Este létemnek, szomorú enyészet,
Mely felém gyengén lebegő ködökként
Elhaló fénnyel közelítsz, pihenj meg

Csendes utadban.

Hagyd az életből sietőt örűlni
A mulandóság temető vidékén.
Nem soká, hajh! nem, kicsapó vidámság

Csalja utólszor.

A szelíd emlék hata meg, s enyelgőn
Vet sugárt éltem hideg alkonyába:
Égre leng lelkem, szivem itt telik meg

Földi örömmel.

Egy kis órát még, kiveszés határa!
Lám nyugat dombján mulatoz napunk is,
S lankadottan néz lehunyó tüzével

Futta helyére.

Börzsöny, 1822

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!