Vörösmarty Mihály: AZ ISTENI JÓSÁG

AZ ISTENI JÓSÁG

Büntető nagy Isten,

Most már elhiszem,

Hogy vagy, és szavadként

Folynak mindenek.

Dulva van szerencsém,

Dulva általad:

Aki ennyit adtál,

Mindent elvehetsz.

Oh! ez élet - Isten,

Tőled jött ez is -

Láthatod, mi kínos

Mily bajos nekem.

Szánj meg, vedd el ezt is;

Mert lenyom s miként

Van parancsod, hasznát

Venni nem tudom.

A szabadra nem vágy

Megromolt szivem,

Csak tilosra téved

Kapkod szűntelen.

"Térj meg!" Oh! ha tudnék:

Lelkem csüggedez;

Még akarva sem tud

Jót akarni: "Vessz!"

Vesszek? Ezt kivánom

Én is. "Kárhozott!"

Kárhozott? Mi szó ez?

Isten, irgalom!

Irgalom szegénynek!

"Térj meg és remélj."

Hah! ki fogja őt meg

A nagyot, dicsőt:

Végtelen hatalma,

Végtelen kegye!

Börzsöny, 1822

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!