A nemzeti és európai zene szintézise Erkel Ferenc műveiben
A nemzeti és európai zene szintézise Erkel Ferenc műveiben
Igazi szintézisre azonban csak egyetlen, nagy formátumú magyar muzsikus törekedett a század első felében: Erkel Ferenc (1810-1893). A Gyulán, Pozsonyban, Kolozsvárott eltöltött, sok tanulással gazdagított évek után Erkel pályája Pesten bontakozott ki. A Nemzeti Színház karmestereként megújítja a pesti operarepertoárt, bemutatja a legfontosabb korabeli operákat; zenekart szervez, vezényel; hangversenyezik mint zongoraművész, s a legigényesebb műsorokkal ajándékozza meg közönségét, a legigényesebb előadásban.
A magyar nyelvű zenés színjátszás néhány kezdetleges kísérlete után Erkel műveiben szólalt meg először a magyar nyelv az operaszínpadon, mégpedig olyan zenei formában, mely a korabeli nyugati operáéval összemérhető (Báthori Mária, Hunyadi László, Bánk Bán). Erkel tudatosan kívánja a német és olasz operairodalom eredményeit a magyar zene hagyományával, elsősorban a verbunkos stílusával keverni. Eleinte csak betétek a "magyaros" tételek (pl. a Hunyadi László palotástánca); később egyre inkább arra törekszik Erkel, hogy a nyugati műzene és a magyar verbunkos stílus szintézisét az egész operán keresztül megvalósítsa.
Ezen túl is sokat köszönhet a magyar zene Erkelnek: ő lesz a 19. század második felében az Operaház megalapítója, a Filharmóniai Zenekar karmestere, a Zeneművészeti Főiskola igazgatója, s még annyi más zenei intézménynek gondviselője, kemény igényeket támasztó, de magát sem kímélő munkása.
Erkel zenéje eljutott azokhoz is, akik a komolyzenét soha nem hallgatják: neki köszönheti a magyar nép himnuszának dallamát.
Magyar nóta kiadvány a 19. század elejéről
Cimbalom. 1860 körül Pesten készítette Tischinant Ferenc
D. L.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
