A helyesírás
A helyesírás
A helyesírás (ortográfia, orthographia, (görög orthosz ’helyes’ + graphein ’írni’) azoknak az elveknek és szabályoknak összessége, amelyek szerint valamely nyelv szavait, szókapcsolatait írni, írásjeleit használni kell. Az írásbeliség elterjedése óta állandó törekvés világszerte, hogy az egyes népek körében hagyományosan kialakult helyesírás szabályait egységesítve rögzítsék. Másfelől viszont a nyelvhasználat változása és az írás fejlesztése korról korra megköveteli a hagyományos írásmódok reformját.
Reformok voltak már a középkorban is, ilyen volt például a Karoling-írásreform. A latin írásnak ez a megújítása a 8. század legvégén kezdődött a Frank Birodalom galliai részében, és onnan terjedt el egész Európában. A Karoling-írás az addigi csupa nagybetűs írással szemben már szigorú minuscula (kisbetűs) írásos rendszer volt. Alcuin, Károly császár angol tanácsadója, a korábbi folyamatos, megszakítatlan írással ellentétben már következetesen elválasztotta a szavakat szóközökkel egymástól, s az ő korában kezdett a mondatkezdő nagybetű is szokásba jönni.
A reneszánsz tudósai is megreformálták Európa-szerte a középkori helyesírást, valamint az írásjelhasználatot.
Az újkori reformtörekvések a 19. században és a 20. század elején tetőztek (Spanyolországban 1815-ben, Franciaországban és Németországban 1902-ben, Oroszországban 1917–18-ban adtak ki új helyesírást stb.).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
