A létbizonytalanság iskolájában
A létbizonytalanság iskolájában
Költészetének centrumában ugyanis mindvégig az eredeti életterv és a vele való viaskodás maradt, hiszen a kollégiumból való kényszerű távozása után, a dunántúli vándorévek idején megkezdődik a „vidám természetű poéta” programjának bomlása és átalakulása. 1797 nyarán ismeri meg Komáromban életének igazi szerelmét, Vajda Juliannát, akit verseiben Lillának nevez. A Lilla szerelem reményei és szomorú kifejlete nagy szerelmi líra megszületéséhez járulnak hozzá – az anakreóni dalokban éppen úgy az érett, költői erejének teljében lévő poéta szól, mint a szerelmi bánat nagy verseiben, amelyek közül A Magánossághoz (1798), A Tihanyi Ekhóhoz (1803) vagy A Reményhez (1803) a magyar líra örök értékű alkotásai. A fájdalmas szerelmi – s egyben egzisztenciális – kudarc költői feldolgozása távolról sem egynemű. Idetartozik – például – a Dorottya c. vígeposz (1798), amelyben láthatóan az egy szerelemben csalódott költő a szerelem (a testi szerelem) bízvást féktelennek tekinthető kavargásába menekül, vagy a rövid ideig tartó csurgói segédtanítósága (1799) idején készült színdarab, a Karnyóné depressziós bohóckodása. Ezekben a művekben és e művek mögött azonban érlelődik a fordulat, az eredeti élettervtől való s nagyon is nehéz búcsú. A boldogság énekesének egyik utolsó nagy alkotása alighanem A Pillangóhoz c. nem hibátlan, de megrendítő költeménye (1803), az 1801-ben keletkezett Az ember a poézis első tárgya c. vers pedig drámaian nyílt bejelentése annak, hogy új költői világkép épül.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
