Heltai, Bornemisza
Heltai, Bornemisza
Elbeszélő prózánk első nagy mesterét, Heltai Gáspárt (megh. 1574) kereső nyugtalansága és ügyes, vállalkozó szelleme fokról fokra vezették el a magyar nyelvű széppróza műveléséhez. Száz fabula (Kolozsvár, 1566) címen ő is megjelentetett egy aiszóposzi mesekiadást egy bővített német gyűjtemény és más források művészi igényű átdolgozásával. A protestáns társadalombírálat és erkölcsnevelő célzatosság mellett a mesélés gyönyörűsége is vezeti, a meséket kibővíti, a mesék értelmének prózai összefoglalásába új történeteket iktat. Párbeszédei valódi összeütközések, nyelve érzékletes, alkalmazkodik a beszélők egyéniségéhez, kiaknázza a humor lehetőségeit. Ponciánus császár históriája (Kolozsvár, 1572 k.) c., németből fordított műve egy indiai keretes elbeszélésfüzért formál reneszánsz novellagyűjteménnyé. Ez a mű 1573-ban Bécsben is megjelent egy ismeretlen, humanista ízlésű fordító latinból készült változatában; e munka kevésbé telivér reneszánsz alakokat szerepeltet, de nyíltan meri vállalni a szórakoztatás igényét, amelyet Heltai az oktató moralizálással takart el.
Bornemisza Péter (1535–1584) prédikációit kezdettől a lélekelemzéshez való vonzódás jellemezte. Prédikációi 4. kötetében látott napvilágot Ördögi kísértetekről (Sempte, 1578) c. műve, a lélekelemző próza (irodalmunkban szerényen képviselt) ágának első és igen magas színvonalú alkotása. Tárgyalásában az ördög nem testi létező, hanem a nagy erkölcsi felelősséggel és a megnövekedett szerepű, de még föltáratlan működésű lélekkel küzdő ember pszichés jelensége. Művét önkínzó őszinteség, a válaszkeresés nyíltsága jellemzi mind a szexuális élet, mind az értelmiségi felelősségvállalás s az attól való menekülés, a megrendítő kételkedés nagy kísértéseinek elemzésében.
A 16. századi széppróza népszerű változatából kevés mű őrződött meg, de nagy műfaji gazdagságban, bizonyítva, hogy ez a kevés mű gazdag irodalmi ág fennmaradt tanúja. Az Nagy Sándornak, macedónok győzhetetlen királyának históriája (Kolozsvár, 1572–74 között) kalandos hős-regény, a görög és latin közvetítéssel született fiktív életrajz újszerű, önmegvalósító hősként ábrázolja Nagy Sándort, aki irodalmunkban elsőként nem elszenvedi, hanem végrehajtja vállalt sorsát, a múlandóság parancsa ellen védekezve, és rövid életében legyőzve azt. E műfaj paródiája az eredeti magyar, csak kéziratban fennmaradt Mankóczi István viselt dolgai (16. század vége), amely a kötekedő falusi legény tetteit szabályos hős-életrajz szerkezetben és fennkölt hangnemben meséli el. A Salamon királynak... Markalffal való tréfabeszédeknek rövid könyve (Kolozsvár, 1577) című középkori eredetű trufagyűjtemény (egyúttal stílus- és műfajparódia) a kisembernek ad elégtételt azzal, hogy Markalf a maga vaskos paraszti eszességével fölébe kerekedik Salamon bölcsességének. A mű később a ponyvairodalomban is megjelent, egyes elemei folklorizálódtak.
A 17. századra a széppróza terjedésének, világivá és szórakoztatóvá válásának folyamata elakadt. A további fejlődésnek nem kedvezett a szórakozás igényét elítélő barokk erkölcsi szigora. A tudós elbeszélő próza a vallásos irodalomba szorult vissza, a szórakoztató elbeszélő irodalom értékeit szerényebb szinten a népszerű irodalom és a ponyva mentette át.
Az Szent Patricius purgatóriumjáról való história (Bécs, 1655 után)
Az kopaszságnac diczireti címlapja (Kolozsvár, 1589)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
