kolera
kolera: A kolera szó az idők folyamán jelentésváltozáson ment át. Első írott előfordulásában, egy 1592-es kolozsvári csízióban még az eredeti görög-latinnal azonos, „epés hányás” jelentésben fordul elő. – Egyéb elnevezései: holera, hollera, korela, korella stb. Az ún. cholera asiatica kórokozója (vibrio cholerae) csak 1817-től kezdve okozott világméretű járványokat, hazánkban először 1831–32-ben ütötte föl fejét, az utolsó kolerajárvány 1893–94-ben volt. Az aránylag rövid időszak (1831–94) és a régi nagy járványok (elsősorban a pestis) emlékével való összemosódás okozhatta, hogy a → népi gyógyászatban önálló kolerahagyomány alig alakult ki; elnevezései és a hozzá fűződő hiedelmek, gyógymódok keverednek (→ csuma, → mirigy). A bukovinai és moldvai magyarság hollerája fahéjból font istrángú, nagy rossz lovon ülő csúnya csontasszony, éjjel járva nagy söprűjével „ki seprette az embereket a házból” (→ betegségdémonok). A társadalmi viszonyokat, a korhangulatot és a legfőbb védekezési módot (kordon, linea, strázsák, veszteglőházak) jól szemlélteti a „Falu végén a vasvella” kezdetű korabeli gúnydal. 1830-tól számos rendelet, utasítás, röpirat, prédikáció foglalkozott a kolera megelőzésével, gyógymódjaival. Preventív módszerek még: a falu körülárkolása, körülszántása (→ ekehúzás, rituális), → füstölés, halotti gyertya égetése, → kígyókő, pálinkába áztatott borókatermés; nyakban hordott karácsonyi fokhagyma, dió (→ karácsonyi asztal), szentelt → tömjén. A népi terápia fő pillérei az ital és a → fokhagyma, az utóbbi ecetes bedörzsölés formájában is. – Irod. Bálint Nagy István: Kolerajárványok Csanád vármegyében (Makó, 1928); Berde Károly: A magyar nép dermatológiája (Bp., 1940); Hegedüs Lajos: Moldvai csángó népmesék és beszélgetések. Népnyelvi szövegek moldvai telepesektől (Bp., 1952); Oláh Andor: A Békés vármegyében pusztító ragadós nyavalyák története (Kőrös Népe, 1956).
Grynaeus Tamás
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
