Magyarország katonai részvétele a „Barbarossa” hadműveletben
Magyarország katonai részvétele a „Barbarossa” hadműveletben
Amikor Hitler 1940. december 18-án kiadta 21. számú utasítását a Szovjetunió elleni hadműveletet jelentő „Barbarossa” terv kidolgozására, Magyarország katonai részvételét, szövetségesi segítségnyújtását nem tartotta szükségesnek. A szovjet határ egész szélességében támadó csapatok közül ugyan nagy jelentőséget tulajdonított a részben román területről kiinduló déli csoportosításnak, de ebben a térségben szövetségesei közül csak a területi igényekkel is fellépő Románia katonai részvételét igényelte.
A keleti hadszíntér déli részén tervezett támadó hadművelet részleteit a német szárazföldi haderő tábornokai közül többen kezdettől fogva éles kritikával illették. Von Rundstedt tábornagy, a Dél Hadseregcsoport főparancsnoka már 1941. március 27-én indítványozta az OKH-nál leendő 17. hadserege jobb szárnyának megerősítését. Egy magyar területről kiinduló erősebb harccsoport bevetését kívánta a tervezett hadműveletnél. Kérését azzal indokolta, hogy ezáltal elkerülhető lenne az a túlságosan is frontális támadás, amelyet a Pripjat-mocsarak és a Déli-Kárpátok között csoportosuló három hadserege lett volna kénytelen végrehajtani.
A német 17. hadsereg hadinaplója is tartalmaz egy figyelemreméltó éles kritikát a német katonai felső vezetés mulasztásaival kapcsolatban. 1941. május 2-án arra figyelmeztetnek benne, hogy a 17. hadsereg támogatásának elmaradása azzal a következménnyel járhat, hogy a Lemberg környékén elhelyezkedő erős szovjet csapatok elvágása és megsemmisítése nem fog sikerülni. Hitler – a magyar politikai vezetés addigi habozására és kétségeire utalva – elvetette ezeket az aggályokat. A háború első napjainak történései a kétkedő német tábornokokat igazolták. A Dél Hadseregcsoport 17. hadserege csak 10-12 kilométert nyomult előre az első napon, ezért a legdélibb szárnyon küzdő Antonescu seregcsoport támadásai sem bontakozhattak ki. 1941. június 25-én a Dél Hadseregcsoport vezérkari főnöke ismételten szorgalmazta a magyar területről bevethető erők beavatkozását, vagy legalább a szovjet határon történő felvonulását. Rámutatott, hogy „lényeges tehermentesítés lenne a 17. hadsereg déli szárnya számára” és a 11. hadsereg támadását is előrelendítené. Az OKH-tól ekkor még csak az alábbi választ kaphatta: „A magyar közreműködés kérdése továbbra is nyitott.”
1941. június 26-án – a kassai és a rahói incidens után – azonban mindez megoldódott. Az aznap délutánra sebtében összehívott minisztertanácson Bárdossy László miniszterelnök az alábbiakat jelentette be: „A szovjet légierő a mai nap folyamán magyar terület ellen intézet ismételt népjogellenes indokolatlan és provokálatlan támadásai következtében Magyarország a hadiállapotot a Szovjetunióval beállottnak tekinti.” Bartha Károly vezérezredes honvédelmi miniszter ezek után a részleges erők, a gyorshadtest mozgósítását kérte.
A Magyar Királyi Honvédség jelképesnek induló, majd komoly hadműveletekbe torkolló részvétele a Wehrmacht Szovjetunió elleni hadjáratában 1941. június 27-én vette kezdetét. Az előző napi, részleteiben máig nem tisztázott Kassa elleni bombatámadás, valamint szovjet 12vadászgépeknek a Kőrösmező és Budapest között közlekedő gyorsvonat elleni rahói rajtaütése megtorlásaképpen a magyar légierő repülőgépei határ menti szovjet városokat támadtak, s a magyar hadvezetés megkezdte a Kárpátalján állomásozó, korábban már készültségbe helyezett, illetve a hadiállapot beálltát követően még június 26-án mozgósított csapatainak felkészítését.
A visszacsapásra kijelölt harccsoport Kárpát-csoport néven, 90 ezer fővel, Szombathelyi Ferenc altábornagynak, a VIII. hadtest parancsnokának vezetése alatt alakult meg. Kötelékébe tartozott az 1. hegyi- és a 8. határvadász-dandár, a gyorshadtest 1. és 2. gépkocsizó dandárja, illetve 1. lovasdandárja. A német-lengyel háború tapasztalatai alapján 1940-ben felállított gyorshadtestet rövid időn belül immáron második alkalommal vetették be. A Magyar Királyi Honvédség ezen egyetlen gyors seregteste a fegyverzet és felszerelés mennyiségében és minőségében ugyan elmaradt a német hasonló alakulatoktól, de magyar viszonylatban korszerűnek és jól felszereltnek számított. Harcászati mozgékonyságát a gépkocsizó lövész, huszár, illetve kerékpáros alosztályai voltak hivatottak elősegíteni, korszerűségét leginkább páncélozott gépjárművei, kis és könnyűharckocsi-századai jelképezték. A hadszíntérre elvonuló alakulatok fegyverzetét és felszerelését – ahogy ez később a 2. hadsereg esetében is történt – a honvédség összes alakulatától egyenlő mértékben elvont anyagból állították össze.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
