A finn arcvonal
A finn arcvonal
Több állítólagos szovjet támadás, határ menti összecsapás, és Helsinki június 25-i szovjet bombázása után Finnország és a Szovjetunió között június 26-án állt be a hadiállapot. A németek a finnek háborús szándékaitól függetlenül, még a szovjet hadjárat megkezdése előtt, Eduard Dietl, a hegyicsapatok tábornokának parancsnoksága alatt Norvégiából egy hegyihadtestet küldtek észak-finnországi Petsamo körzetébe, hogy az a szovjetek esetleges támadásaitól megvédje az ottani nikkelbányákat. A „Barbarossa” hadművelet megindulása után ennek a hadtestnek kellett elfoglalnia Murmanszkot, a szovjetek egyetlen jégmentes kikötőjét a Jeges-tenger partján. A hadtest június 22-én szállta meg Petsamo környékét.
A németek egy másik hadteste – alárendeltségében több kisebb finn egységgel – Finnország középső részén került bevetésre. A hadtest feladata az volt, hogy Kuolajärvi és Kandalaksa birtokbavételével elvágja a dél felé vezető vasútvonalat. A két német hadtest a finn III. hadtesttel együtt a Norvégia hadsereg-parancsnokság (Nikolaus von Falkenhorst vezérezredes) alárendeltségébe tartozott.
A finnek Karéliai Hadserege a Ladoga-tótól északnyugatra, Délkeleti Hadserege pedig a tótól nyugatra vonult fel. Közöttük és a német Norvégia hadsereg-parancsnokság erői között, Lieksa körzetében a finn 14. gyaloghadosztály biztosította az összeköttetést.
A német hegyihadtest és a finn III. hadtest június 29-én a Kola-félsziget irányában lendült támadásba, de július elején Liza előtt elakadtak. A szovjetek partra szálltak a német vonalak mögött, s csak finn segítséggel tudták visszaverni őket. Közben egy brit repülőgép-hordozóról felszálló gépek Petsamót és a német utánpótlás miatt fontos Kirkenes kikötőjét bombázták.
A finn csapatok július 10-én indítottak támadást Dél-Karélia birtokbavételére. Szeptember elejére elérték a korábbi finn-szovjet határt, majd újabb támadást indítottak a kelet-karéliai területek elfoglalására, ahol a szovjet utánpótlási vonalakat akarták felszámolni. A finn közvélemény a háború céljait illetően ekkor már nem volt egységes, s a régi határ átlépése helyenként a katonák körében is tiltakozást váltott ki.
A szovjetek Karéliai Frontja – állományában a 7. és 14. hadsereggel – szeptember 1-jén alakult meg. A front parancsnoka V. A. Frolov altábornagy volt, aki korábban a 14. hadsereg élén állt. A front 1942 folyamán a 19., 26. és 32. összfegyvernemi hadsereggel egészült ki.
A németek Kandalaksa felé is támadást indítottak, s ezt a finn csapatok augusztus 19. és szeptember 19. között sikerrel folytatták. A későbbiekben a Balkánról újabb német seregtestek érkeztek, s szeptember 7-én felújították a támadást, hogy a murmanszki vasutat birtokba vegyék, s ezzel a sarkvidéki kikötőkbe hamarosan megérkező szövetséges segélyszállítmányok útját elvágják. A kikötőtől mintegy 50 kilométerre a szovjet 14. hadsereg azonban megállította előrenyomulásukat, s később sem jutottak hozzá közelebb. Az északi sarkkör közelében egy elhúzódó, elkeseredett állóháború vette kezdetét.
A finnek kezdetben tehát együttműködtek a németekkel, de az 1939-es szovjet-finn határt nem szívesen lépték át. A déli irányból támadó németekkel nem tudtak egyesülni, így Leningrád előtt megálltak. A lappföldi német csapatok 1942–1943 folyamán kevés katonai sikert értek el. Dietlnek, Hitler egyik kedvenc tábornokának csapatai végig azzal voltak elfoglalva, hogy megvédjék a petsamói nikkelbányákat.
A finn csapatok az 1941 nyarán kezdődött ún. „folytatólagos háború” (Jatkosota) harcaiban 1942 szeptemberéig 32 ezer 303 halottat, 82 ezer 282 sebesültet és 3390 eltűntet veszítettek. A Finnországban harcoló németek veszteségeit 1943. augusztus 1-ig 10 ezer 320 halottban, 36 ezer 981 sebesültben és 1943 eltűntben állapították meg. A szovjet Karéliai Front 1941–1943 folyamán összesen 75 ezer 514 halottat és eltűntet, valamint 183 ezer 262 sebesültet veszített.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
