Visszavonulás az Árpád-vonalból
266Visszavonulás az Árpád-vonalból
A „Dél” hadseregcsoport Debrecen elvesztése után (október 20.) is azt tekintette legfőbb feladatának, hogy a Wöhler-seregcsoportot visszavonja a Tisza mögé. Friessner vezérezredes, akit a magyar csapatok rohamos demoralizálódása, minimumra csökkent harcértéke erősen nyugtalanított, október 20-án föloszlatta a magyar 2. hadsereget. A csapatokat közvetlen német vezetés alá rendelte, a hadseregtörzset pedig utasította, hogy vegye át a Duna-vonal védelmének megszervezését. Ugyanezen a napon az Árpád-vonalból visszavonulóban levő magyar 1. hadsereget a német hadvezetés az „A” hadseregcsoportból a „Dél” hadseregcsoport alárendeltségébe vonta. Ez az intézkedés a Tisza mögött létesítendő új védelmi vonal kialakítását, és az egységes német vezetés előkészítését célozta.
A német 6. hadsereg Debrecentől északra szorult csapatai heves ellenállással magukra vonták és lekötötték Plijev tábornok lovas-gépesített csoportjának egy részét, azt azonban nem tudták megakadályozni, hogy főerői 21-én éjszaka birtokba vegyék Nyíregyházát. A város elvesztése megfosztotta a legkedvezőbb tiszai átkelőhelyektől a Wöhler-seregcsoportot, de Plijev csapatainak helyzete a későbbiek tekintetében kedvezőtlenül alakult, mert bekerítésbe kerültek: a Debrecen, Hajdúhadház és a Nyíregyháza térségében küzdő kötelékek között 25–30 kilométeres rés keletkezett, ami lehetőséget kínált az Észak-Erdélybe szorult német–magyar csoportosítás kivonására.
Ezt a lehetőséget a „Dél” hadseregcsoport törzse fölismerte, és ki is használta. Debrecentől északra harcoló csapatait utasította, hogy október 22-én, a Wöhler-seregcsoporttal történő találkozás céljából, Újfehértón keresztül mérjenek csapást Nagykálló irányába. A Wöhler-seregcsoport élén haladó XXIX. hadtestnek pedig elrendelte, hogy Nyírbátor és Máriapócs térségéből szintén támadjon Nagykálló felé. A találkozó irányban mért két csapás 23-án elérte a célját: a Plijev-csoport zömét elvágta a 2. Ukrán Front főerőitől és a Wöhler-seregcsoportot kissé lemaradva követő 27. hadseregtől. 267Október 23–28. között kemény küzdelem dúlt Nyírbátor, Nyíregyháza, Nagykálló, Újfehértó és Hajdúdorog térségében. Ennek során Plijev erői Malinovszkij marsall utasítására 26-án éjszaka feladták Nyíregyházát, majd súlyos harcok közepette megtörték a 27. könnyűhadosztály, a 9. tábori póthadosztály és a 9. határvadászdandár ellenállását, és Nagykállótól keleti, illetve nyugati irányban kitörtek a bekerítésből. Nyíregyháza visszafoglalásával Wöhler tábornoknak sikerült maradék, mintegy 150 000 főre rúgó erőit visszavonnia a Tisza mögé.
Ebben nem lebecsülhető a szerepe annak, hogy Horthy kiugrási kísérletének csődje miatt elmaradt az észak-erdélyi 2. és az Északkeleti-Kárpátokban védő 1. hadsereg átállása. A magyar csapatok nem nyitották meg az arcvonalat a 2. és 4. Ukrán Front előtt, melyek számára az erdős-hegyes terep leküzdése nagy nehézségekkel, időveszteséggel járt. A föloszlatott 2. hadsereg leharcolt csapatai közül a 27. könnyű hadosztály, a 9. tábori póthadosztály és a 9. határvadász dandár a Tiszakeszi–Tiszafüred szakaszon átkelt a Tiszán. A 25. gyaloghadosztály, a 2. páncélos hadosztály, a 12. tartalékhadosztály, a 4. és 7. tábori póthadosztály, valamint az 1. és 2. pót hegyi dandár az átkelést október 26–31. között hajtotta végre a Tokaj és Polgár közötti szakaszon.
A magyar 1. hadsereg csapatai a 4. Ukrán Front 18. hadseregének Kárpátalján kibontakozó támadása miatt október 17. után kezdték meg a visszavonulást. A jobb szárnyon a 24. gyaloghadosztály a Visó völgyében harc közben 20-án ért Husztra, ahol ideiglenesen megkapaszkodott. Tőle északra a 16. gyaloghadosztály Bilkétől keletre foglalt védelmi állást, a Vereckei-hágó előtt védő 1. hegyi dandár és 13. gyaloghadosztály pedig harcolva hátrált a Szojva felé támadó szovjet csapatok elől. Az Árpád-vonalban a 6. gyaloghadosztály és a 2. hegyi dandár még lezárta az Uzsok és Ungvár közötti utat. Október 24-én a szovjet támadás kiszorította Husztról a 24. gyaloghadosztályt, amely a Nagyszőllős–Beregszász irányban vonult vissza, Beregszászon 28-ig tartotta magát, onnan a keleti Tisza-ág mögé, Vásárosnaményba tért ki, ahol fölvette az összeköttetést 268a német XVII. hadtesttel. A 16. gyaloghadosztály részei Bilkétől Ilosván és Beregkövesden át nyugat felé vonultak vissza. Az 1. hegyi dandár és a 13. gyaloghadosztály október 23–26. között Szojva és Munkács térségében csaknem teljes bekerítésben harcolt, majd ellenlökéssel biztosította a visszavonulás lehetőségét a Munkácstól keletre húzódó magaslatokra, illetve Szojva–Polena térségébe. Október 26-án a szovjet csapatok elfoglalták Munkácsot, 28-án pedig Csapot és Ungvárt. Másnap a 16. gyaloghadosztály visszafoglalta Csapot, hogy a keletről még visszavonuló csapatok biztonságosan a Tisza mögé jussanak. Az Árpád-vonalból a 6. gyaloghadosztály Nagybereznára, a 2. hegyi dandár pedig Mezőlaborc–Zemplénoroszi térségébe kényszerült visszavonulni. A 66. és 72. határvadász csoport a Tisza–Szamos torkolatát és az Ung völgyét próbálta lezárni a szovjet csapatok előtt.
Ezekben a harcokban a magyar csapatok, különösen a 13. és 6. gyaloghadosztály, valamint az 1. hegyi dandár, nagy veszteségeket szenvedtek. A két gyaloghadosztályt a „Dél” hadseregcsoport parancsnoksága Beregfy Károly honvédelmi miniszter egyetértésével feloszlatta, maradványaikkal, a német 4. hegyi hadosztályt erősítette meg. Beregfy november 1-jén elrendelte, hogy az arcvonalból kivont 1. és 2. hegyi dandárból egy hegyi hadosztályt kell felállítani.
1944. október 28-án befejeződött a 2. Ukrán Front debreceni hadművelete, amely három hét alatt 150–270 kilométeres előnyomulással Észak-Erdély és csaknem az egész Tiszántúl szovjet kézre kerülését eredményezte. Ezzel a hadművelettel a szovjet csapatok megakadályozták, hogy a német hadvezetés Észak-Erdélyben és Kelet-Magyarországon új hadászati védelmi vonalat hozzon létre, lezárja a Budapest–Bécs irányt, és huzamosan feltartóztassa a Szovjet Hadsereget. Az Észak-Erdélyben lévő 200 ezer fős német–magyar csoportosítás bekerítését és felszámolását azonban nem sikerült elérniük.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
