Fegyverletétel fehér és magyar nemzeti színű zászlóval, nótázással
Fegyverletétel fehér és magyar nemzeti színű zászlóval, nótázással
Mint kiképzetlen, sebesült leventét gyógykezelésre Németországba szállítottak. 1945. március 15-én elbocsátottak azzal, hogy majd megkezdődik a kiképzésem. Ebből azonban semmi sem lett. Az amerikai csapatok egyre jobban közeledtek és elzártak minden útvonalat. Dr. Zsótár Sándor főhadnagy zászlóaljparancsnok szavazást rendelt el: akarunk-e tovább harcolni, vagy inkább a hadifogságot választjuk. A legénység az utóbbit választotta. Parancsnokunk úgy döntött, hogy a Münchenbe vezető autópálya melletti erdőben várjuk be az amerikaiakat.
Március 19-én nagy csönd lévén, parancsnokunk egy angolul beszélő hadnagyot parlamenterként beküldött a közel fekvő Swabachba közölni szándékunkat. Az „amik” válasza: jöjjünk be a városba.
Mi gyorsan átöltöztünk, menetoszlopban felsorakoztunk és megindultunk a város felé. Az oszlop élén vittünk egy fehér zászlót, a végén meg egy magyar nemzeti színűt. Amikor elértük Swabach első házait, valamelyik tiszt elkiáltotta magát: „Nóta!” Bakancsaink ütemesebben kezdtek csattogni, majd felharsant a nóta: „Horthy Miklós katonája vagyok...” A lakosok az ablakokba fehér párnákat raktak, dunnahuzatokat és paplanlepedőket lógattak ki mindenütt.
Útközben leadtuk fegyvereinket, majd egy térre vonultunk, ahová értünk jöttek a szállítójárművek. Kis idő múlva megjelent egy alacsony, meglehetősen sovány, szemüveges fiatal hadnagy, és a legtisztább magyarsággal megszólalt: „Szevasztok, fiúk! Hogy vagytok?” (Pozsonyi magyar szülők gyermeke volt.) „Én vigyázok rátok ezután, ne féljetek, nem lesz semmi baj!” Negyed óra múlva megérkeztek az 5 tonnás teherkocsik, és máris vitték az egész zászlóaljat.
Első pihenőnk egy Heilbronn és Lehrberg közötti majorságban volt, ott is éjszakáztunk. Hadnagyunk elmagyarázta, hogyan viselkedjünk, majd megvacsoráztunk, és egy nagy teremben aludni tértünk.
A hadnagy mintegy másfél óra múlva visszajött, mindenkit ellenőrzött, és azt mondta: „Vessétek le a bakancsokat, így jobban tudtok aludni!” Eloltotta a lámpát és elment. Ezzel befejeződött kilenc hónapos hadifogságom első napja.
ND (Nánási Dénes) – Isaszeg
HH 1993/4.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
