465. VELENCÉBEN
465. VELENCÉBEN
A lagúnák örökifjú városába vendég érkezett.
Nem sejtik ugye, ki ez a vendég? Bizonyára a suta nézésű szerb királyra gondolnak. Hiszen ő szedi most a mézes napok mézét, az ő megzavarodott szívének van olyan hangulata, mely bevett polgári szokások szerint Velencébe vezet.
Csalódnak. Őfelsége abban a szerencsés helyzetben van, hogy túlteheti magát a nyárspolgárok paragrafusain. Egész nyugodtan, csendben otthon marad szíve párjával együtt. Nem ment Velencébe, s valószínűleg nem is készül oda filléreit egymásra rakva, mint az az öreg zsidó házaspár, melyről egy helybeli poéta írt – ha ugyan olvasták – elég hangulatos verset.
A velencei vendég egy szegény özvegyasszony. Nem szeretkezni, hanem imádkozva megnyugodni kereste fel a boldogító hangulatok városát. Ez a szegény királyné. Most a fájdalmak nehéz koronáját hordja a fején. Az urát, a becsületes királyt legyilkolták az utcán néhány napokkal ezelőtt…
Margit királyné, szegény özvegyasszony, Velencében keres gyógyulást.
Irgalmas velencei tündéréjszaka, ki boldoggá annyi szívet tettél, ne vond meg irgalmadat e szegény asszony szívétől sem. Csókold meg sebeit varázsos csókjaiddal. Hallgasd meg a kérését. Hiszen kevesebbet kér minden imádódnál. Adj neki irgalmas feledést, megnyugvást, békét. Gyöngéd, érző, poétikus lelke hadd nyissa ki utolsó virágait: a felmagasztaló kibékülő, megnyugvó elégiákat…
Szabadság 1900. augusztus 14.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
