485. A SZÍNHÁZ MEGNYITÁSA ELŐTT
485. A SZÍNHÁZ MEGNYITÁSA ELŐTT
A színügyi bizottság ülése
Csak tíz napunk van a színház megnyitásáig, s látszik a lázas sietség, mely az első előadást megelőzi. Ez a láz látszott meg a ma délután tartott színügyi bizottsági ülésen is. Fontos dolgokban kellett határoznia ma a bizottságnak. A társulat végleges névsora, a szerepkörök betöltése, a színügyi bizottság ügyrendje, a legelső műsor bemutatása és még egynehány igen fontos kérdés került a bizottság elé.
Az ülés derűs hangulatban kezdődött, mint a színügyi bizottsági ülések általában. A jókedvű színügyi bizottsági tag urak kifogyhatatlanok voltak az élcelődésben.
– Az első szezon remekül fog sikerülni – kezdte meg soron kívül a tanácskozást egy elég ifjú bizottsági tag –, határozottan jó társulatot hozott Somogyi. Igen csinos nőtagok vannak…
Mikorra a társulat névsora felett kellett dönteni, már a bizottság egyik nős állapotú tagja is vérszemet kapott. Mikor Hoványi elnök feltette a kérdést:
– Elfogadja-e a színügyi bizottság a színtársulatot?
A nős állapotú úr pajkosan válaszolt:
– Általánosságban elfogadjuk. Részleteiben majd – felosztjuk egymás között.
Hoványi elnök alig tudta kissé méltóságosabb mederbe terelni a tárgyalást. – Hiába csengetett. Az urak avval voltak elfoglalva, hogy elkobozzák egy szép színésznő arcképét, mely véletlenül az egyik bizottsági tag úrhoz került. Természetes a tulajdonos nem egykönnyen bocsátotta közprédára az elrejtett képet.
Szerezzen mindenki magának. Van elég nagy választék.
Íme, ilyen volt a hangulat az ülés elején. S óh, szörnyűség: Az urak egyre komolyabbak lettek. Sőt haragosak.
Később már tömlőben kellett tartani a vihart, hogy ki ne törjön.
A katasztrófát azonban nem lehetett elkerülni. Az ülés végén a tömlő kirepedt, s nagyobb orkán támadt, mint amelyik Odüsszeuszt a tengeren sanyargatta. Tán nagy veszedelem származott volna, ha hírtelen közbe nem jő valami. Illetve nem is közbe. Hanem az óramutató elérte az ötös számot. S e pillanatban, a vihar tetőpontján, az egyik bizottsági tag hangosan elszólta magát:
– Pont öt óra.
Mintha valami égi beavatkozás történt volna, rögtön elült e vihar. Sőt – öt perc múlva már egy lélek sem volt a teremben.
Az ördög tudja annak az ördöngős órának a titkát. Annyi tény, hogy a tekintetes színügyi bizottság tagjai rátermettek a színügyek dirigálására. Olyan szertelenül szeszélyesek, mint – a primadonnák.
Ami pedig az ülés komoly bírálata lenne, azt a referáda végére hagyjuk. Itt elöl még nem akarunk kellemetlenkedni. Lássuk hát egyelőre az ülés lefolyását kellően szárazon.
[…]
És most beszéljünk másról. Furcsa impressziókat keltett bennünk a színügyi bizottság mai ülése. Úgy véljük, hogy a színügyi bizottság tagjai túlértékelik állásuk fontosságát, sőt túllépik hatáskörét is. Hajlandók volnánk ezt az első állandó színiszezonnak tulajdonítani.
Talán természetes ez az önérzet és akciótúltengés. De mindenképpen veszedelmes. Ezt a mai ülésnek sok-sok mozzanata igazolta. A színügyi bizottság valósággal és kizárólag magának vindikálja a színház vezetését. Megköti teljesen a direktor kezét. Nemcsak művészi tekintetben, de adminisztratív, sőt anyagi ügyekben is. Hetenként bemutattatja magának a színház műsorát, naponkint ellenőrzi a pénztárt, s csak az hiányzik, hogy a tagok szerződtetési és elbocsátási jogát el nem veszik tőle. Függésbe kívánják hozni a direktort minden egyes színügyi bizottsági tagtól. Kunz Gusztáv az egyik tag, röviden így nyilatkozott:
– Az igazgató ismerje meg minden bizottsági tag intencióit.
No, ha ennyire irányadó minden egyes bizottsági tagnak a véleménye, kár volt művészembert állítani a színház élére. Vette volna át a direkciót az egyik bizottsági tag. Hiszen így úgysem más a direktor, mint nagyon is kevés eszközű reprezentáló. Nem a Somogyi érdekében szólunk. A mindenkori direktor s főképp a nagyváradi színészet boldogulásának érdeke szólaltat meg bennünket. A város a színházon kívül mit sem ad az igazgatónak. Már most hogy prosperálhasson, ha – hogy csak egy példát említsünk – a színügyi bizottság még azt is kiköti: milyen hosszú legyen a szünet, s így kényszeríti még több pénzt fizetni a színház világítására. Ez csak a legkevesebbet mondó eset. De a színügyi bizottságok tagjai bizonyára emlékeznek a mai ülésből számos furább esetre is. Ismerünk városokat, ahol óriási szubvenciót kap a várostól a direktor, s a színügyi bizottság mégis megmarad a szigorú ellenőrzés jogánál, s direktor helyett direktor nem akar lenni. Még beszélünk erről hosszasabban.
Most csak annyit ajánlunk a színügyi bizottság tagjainak, hagy gondolkozzanak. Nem jól van ez így!…
Szabadság 1900. október 6.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
