112. DRÁMAÍRÓK
112. DRÁMAÍRÓK
Azok az emberek, kik magukat nagy gondolkozóknak tartják, szeretik a mi korunkat átmeneti kornak tekinteni, melyben ezer új eszme és törekvés keres kibontakozást, s az emberiség hihetetlen sok táborra oszlik.
Ez volt az én hitem is még akkor, mikor magam nagy gondolkozónak tartottam. Bizonyos korban minden ember táplál magáról ilyen véleményt. Ez az a bizonyos Sturm és Drang korszaka.
Azóta rájöttem, hogy az emberek világért sem oszolnak annyi sok táborra. Nem. Az emberiségnek csak két faja van. Az egyik, amely drámákat ír, a másik, amely drámákat nem ír.
Ez utóbbiaknak a száma nap-nap után csökken. Így hát nagyon félő, hogy úgy jár a drámaíró emberiség is, mint a magyar parlament: nem lesz ellenzéke.
Hihetetlen, milyen nagy arányokat öltött nálunk a drámaírás. Egyedüli foglalkozás, hol a Smith-féle teljes termelési szabadság uralkodik. Aki ismeri a betűket, az drámát ír. Aki ismeri az Akadémiát, pályadíjat nyer. Aki ismeri a színigazgatókat, annak előadják a darabját. Aki ismeri a klakkot, azt legalább hússzor kihívják a függöny elé. S végre aki ismeri az újságírókat, az jó kritikát kap.
Szóval teremnek a darabok napról napra.
A Parnasszuson nincs is már senki másnak helye, csak a drámaírónak. Drámaírókról zeng most csak az ének, övék a mennyország, hatalom és dicsőség.
Aki pedig ezeket nem hiszi, olvassa el nap-nap után a lapokat. Lehetetlen, hogy az ne jusson eszébe, hogy ennyi remekmű dacára hogy nem lehet élvezni az utolsó évek Smith-féle drámatermeléséből három darabot sem?…
A kérdés elég kínos, de nem tanácsos feltenni. Elvégre is az emberiség nagyobbik fele már drámaírókból áll!…
Debreczeni Hírlap 1899. április 13.
–d–
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
