124. FEKETE MÁJUS
124. FEKETE MÁJUS
Ez igazán nem szép a Májustól. Mennyi dicséretet zengtünk el már róla. Ráfogtuk, hogy ő a fény, az illat, a szerelem s poézis hónapja. S mi igaz ezekből a ragyogó tulajdonságokból? Amit nem is vártunk: hideg, őszi eső és csúnya sár.
Már a hónapokban is csalódunk. Ha a világfájdalmas hangok illenének a mi századvégi gondolkozásunkhoz, ez a májusi ősz elmondathatná velünk a régi panaszt: megváltozott már minden…
…A nagytemplom mögötti kertben egypár orgonabokor virított. Rakva volt virággal, illatos, kábító orgonavirággal.
Tegnap már nyílott, ma már a sárba hullt mindenik kicsi, illatos kelyhe.
Pedig de másképpen számítottunk. Az orgonavirág, ez a szerelem-sejtő, édes illat körülszálldos, elkábít bennünket. Azután nyílik az akác. Az akácvirág a szerelem hónapjának igazi virága. Elbódít, megejt, szeretni késztet vértkergető, fojtó illata, s egy édes illatmámor, egy boldog szerelmi álom lesz ez a szép, ragyogó, fényes poétikus Május…
…Az ablakon kopog az esőcsepp…
Május?… Fény?… Illat?… Szerelem?… Hol maradtok?… Sár, csúnya sár van, fekete, hideg, őrült, szecesszionista lett a május.
Vajon nyílni fog az akácfavirág?… Vajon már a hónapok is megcsalnak bennünket?…
Igazán nem szép a májustól, hogy így becsapott. Mikor mennyi verset írtunk róla.
Debreczen 1899. május 8.
(a.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
