126. A SZÍNISZEZON VÉGE
126. A SZÍNISZEZON VÉGE
Pénteken már mennek a színészek, bezárul a színház, vége a színiszezonnak. Szeretném így írni: hála Istennek, vége van.
Én a magam részéről nem érzem azt az elégikus hangulatot, melyet elváláskor, búcsúzáskor érzeni szoktunk.
Ha végiggondolom a hosszú nyolc hónap tarka színházi eseményeit, alig-alig találok olyan mozzanatot, amely kedves emlékre hangolna.
Most azonban nem akarok a színházi vezetőségről írni. Hibáiról, botlásairól majd írni fog másvalaki e lap hasábjain rövid idő múlva.
Egypár őszinte szót intézek azokhoz a kedves bohémekhez, kiket ezer veszekedés dacára is igazán szerettünk, s akik elvégre is nem tehetnek róla, hogy az ő igazgatójuk Komjáthy János, és hogy színügyi bizottság is van a világon!…
Az ő távozásukat már igazán sajnáljuk. Nem a színiszezont, csak őket.
Itt állanak előttem sorban. Locsarekné Némethy Gizellának ez volt az utolsó színházi éve. Gyönyörű sikerekben gazdag pályára tekinthet vissza, s alig van kedveltebb tagja a színtársulatnak, mint ő már régi idő óta. Hisszük, hogy mint vendég, sok derült percet, élvezetet fog még szerezni az őt szerető debreceni közönségnek.
De nemcsak neki emlékezetes ez az elmúlt színi szezon. Sok sikerre nézhet vissza Komjáthyné is, ki legutóbb is meghatott bennünket Stuart Mária szívhez szóló jámbusaival.
F. Kállay Lujza nem ebben a szezonban lett a közönség kedvence. Az volt eddig is, és most is az maradt. És a közönségnek jó ízlése van.
Kiss Irén sem válik meg tőlünk. – Rosszul is tenné. Nem kap olyan helyet, ahol úgy szeretnék, mint nálunk szeretik.
R. Serfőzy Zseninek volt egy összetűzése a kritikával. Most már megmondhatjuk: ő volt a megsértett. Ez az összetűzés volt az első és az utolsó. Az ő művészetét, haladását mindnyájan örömmel szemléltük.
T. Halmy Margit az volt e szezonban is, ami eddig: a mi nagy művésznőnk, aki – félünk – nemsokára itthagy bennünket. Akármint sajnáljuk is, különb teret és környezetet kívánunk neki a debreceninél. S ami a fő: jobb direktort is!
Fáy Flóra okosan felejtett, s ügyesen tanult. A legjobb úton halad, hogy a művészet varázstitkát: a természetességet és igazságot felfedezze.
Szabó Irma még mindig szép sikerrel tölti be a naivai szerepkört. Kedves orgánumával, kislányos megjelenésével még mindig meg tudja hódítni a közönséget.
A férfiak közül különösen négyen: a szép tehetségű és folyton haladó Szacsvay, a bámulatosan sokoldalú és ügyes Rubos, az örökre víg és mindig művészi Sziklay s a rendkívül intelligens Tanay számíthatnak állandó rokonszenvre. De ezt Karacs is nagymértékben megérdemli.
Ezeket sajnáljuk, s ezeket várjuk örömmel vissza.
Ami a színiszezonban értékes volt, azt nekik köszönhetjük, és az eltávozottak közül egypárnak. Ők valamennyire feledtették azt a botrányos vezetést, melynek fő okozója Komjáthy, eredménye pedig a közönség elhidegülése.
Milyen szívesen gyönyörködnőnk az ő játékukban, ha jobb vezetés és jobb környezet volna.
Így pedig kénytelenek vagyunk tőlük fájó búcsút venni, s bocsássanak meg nekem – felsóhajtani: hála Istennek, vége a színiszezonnak!
Debreczen 1899. május 9.
Dyb.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
