158. A HÉTRŐL
158. A HÉTRŐL
„Még egy merénylet, s én mentve vagyok” – vélekedhetik Szerbia korhely exkirálya: Milán, mikor méltóságosan fogadja a gratuláló deputációk hosszú sorát.
És amilyen szerencséje van ennek a koronát hordott ruénak, megtörténhetik, hogy megszabadulásának örömére nemzeti ajándékkal lepik meg hűséges szerbjei, s adnak neki mondjuk: egy milliócskát.
S akkor Milán úr elérte célját. Kissé ki is pihente magát, zsebpénzt is szerzett, visszatérhet az elhagyott világba…
…A párizsi demimondok pedig szövik, szövögetik a sok fényes álmot visszatérő száműzött királyról s csengő, fényes szerb aranyakról…
*
A hágai tréfás kongresszus még mindig ingyen mulattatja Európát. És valóban mulatságos ez a „békésdi” játék. Megvan benne a komikai hatásnak legfőbb eszköze: az előadók végtelenül komolyan veszik szerepeiket. Hogy a hatás teljes legyen, csak egy kis háború kellene.
*
Dewey admirálist óriási lelkesedéssel fogadta Trieszt. A tengernagy urat meg is interjuvolták, s ő elmondta nagyszerű terveit az amerikai hajóhad felállítására nézve. Harcias katonatípus Dewey úr; új típus ez a büszke Unió szabad, felvilágosodott földjén, mely először rázta le magáról a militarizmus jármát.
Most már lesz hadserege is az Egyesült Államoknak.
Így halad az emberiség – hátrafelé!…
*
A szocializmus, melyet a „jövő zenéjének” nevezett el a tartalom nélküli frázisok kora, nagyon is hangosan kezdett bele a forradalmi indulóba.
Nemcsak Belgiumban, nálunk is. A budapesti szocialisták már forradalommal fenyegetőznek… Egy szegény embert a nyomor halálba kergetett, s az utolsó sorokban, hátrahagyott levelében a gazdagokhoz fordul: ne hagyják éhen veszni a szegényt!… Dehogy hallják meg a nyomor segélykiáltását. Felfordult világ ez, mely nem egykönnyen fog észretérni!…
Pedig még most sokat segíthetne egy kis humanizmus, meg egy kis – demokrácia…
*
Egyik laptársunk erősen állítja, hogy Debrecenben felférne a nyári színkör. – Nem vitatkozási kedv kényszerít, hogy ellentmondjunk.
Azért, mert az orfeumoknak, hippodromoknak közönsége van, nem következik a nyári színkör szükségessége.
Bárcsak volna reá szükség! Mi örülnénk legjobban. De ha – kissé merész feltevéssel – a színházbérlő közönséget kivétel nélkül olyannak tekintjük, melynek a színháztól nyújtott élvezet életszükséglet, még mindig nincs meg az a közönség, mely egy nyári színházi szezont biztosítson, mert a közönségnek éppen ez a része az, mely a nyarat Debrecentől távol tölti. A közönség nagyobb részéről pedig nehéz szívvel, de biztosan állíthatjuk, hogy örömestebb áldoz könnyebb élvezetekre, mint színházra, mely az ő szemében szintén időtöltésre alkalmas komédia, csakhogy drágább a többinél.
*
Orfeumoknak, hippodromoknak akart konkurrenciát csinálni Lányi Géza is, ki daltársulatával másodszor kereste fel a héten Debrecent. Közönsége másodszor sem volt, de – őszintén szólva – nem is nagyon érdemelte meg a társaság. Magán Lányi Gézán kívül talán csak az egy Nánássy Géza tudott élvezhetőt nyújtani. A Lányi-féle társulatok nem képesek Debrecenből kiszorítani az orfeumokat.
*
Közelednek az ünnepnapok. Petőfi-ünnep s a debreceni csata napja.
Készüljünk a nagy poéta ünnepére, ki nem volt ugyan főrendiházi tag, nem volt tagja az akadémiának sem, s annál kevésbé titkára.
De nagyobb, igazabb poéta volt minden idők magyar költőjénél!…
Debreczen 1899. július 22.
Dyb
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
