162. EGY ÜNNEPI BESZÉD
162. EGY ÜNNEPI BESZÉD
Mikor a Batthyány utcán összeverődött az a kisszámú közönség, mely emlékezni tudott és akart, felállott egy lelkes férfi, professzora a kálvinisták debreceni főiskolájának, s belekezdett ünnepi beszédébe.
Szép volt a beszéd. Nem olyan, mint a hagyományos ünnepi szónokoké szokott. A szónok nem látta az ünneplő közönség arcán a lelkesedést. Nem mondta, hogy most egy összeforrt nemzet ünnepel. Nem hitte, hogy a nagy költő diadalmas eszméi szentelik meg az ünnepet. Úgy beszélt csak, ahogy a szíve diktálta, ahogy a lelke parancsolta.
Megérezte a szívek dobbanását, s a szívében támadt sejtés megsúgta neki, hogy ünnepünk nem tiszta, nem őszinte. Érezte, hogy közönyünkből, önzésünkből, a porból a Petőfi emléke sem képes kiragadni bennünket, s ez az érzés reánehezedett felgerjedt szívére.
Nem, ez a kor nem a hálás utókor, nem az ünnepek s nem az ünneplők kora. Hogyan tudják megérteni a költő nagyságát, a szellemi felség nagyszerűségét, mikor minálunk mindennek értéke van: pénzben kifizetett értéke.
Mit tudunk mi azokról a kincsekről, melyek a költőt Rotschildjainknál gazdagabbá tették, csak azt látjuk, hogy bankot nem alapított, biztosító társaságokat nem vezetett, vagyont nem gyűjtött, pártkasszára nem áldozott, s őfelsége kormánya előterjesztésére nem adományozott neki magyar nemességet, melynek értékét ötven év óta úgy megnövelte az ostoba emberek hiúsága.
Minálunk mindennek ára van. Még a Petőfi emlékét is tudjuk kamatoztatni. Kacagjuk az eseményeket, s érthetetlen előttünk a Petőfi lénye.
Ezt gondolhatta, ezt érezhette – hiszen ezt látjuk mindig – a mi ünnepi szónokunk is.
Sok szép beszéd hangzott el a Petőfi-ünnepen. Magyarhon húszezer poétája is kitett magáért. De legőszintébb, legfájdalmasabban igaz a debreceni professzoré volt, ki fájó szívvel nézi az eszménytelen kor őrült forgását, s félrevonul a százados falak közé, s elmerül a múlt szellemi kincseiben, melyek neki egy szebb, nemesebb korszakról beszélnek…
Debreczen 1899. augusztus 1.
A.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
