202. DICSÉRNEK BENNÜNKET
202. DICSÉRNEK BENNÜNKET
Na, csak felvitte az Isten a dolgunkat!… Ha nagyrabecsült székesfővárosunk ősidők óta elkaparint is mindent előlünk, egy megmaradt: az erkölcs. Ennek mi vagyunk a hivatásos őrei. A főváros nyugodtan dorbézolhat, az erényt megóvják a vidéki eunuchok.
És bókolnak is nekünk. Hogy így, hogy úgy; a vidék az az egészséges, romlatlan vidék – zengik kórusban odafent.
Mi pedig először szörnyen boldogok vagyunk. A második dicséret már hidegen hagy. Most pedig már kezd egy kissé zsenírozni bennünket a dolog…
– Ördögbe is! Csakugyan ilyen ostobául erényesek lennénk?…
Mert hát egy kissé még mindig ugrathatók vagyunk, de már nem a régi naivak. Egy kissé gondolkozunk is. Különös. A pesti lapok vezércikkben az erkölcsös vidéket dicsérik, színházrovatukban az Osztrigás Miciknek csinálnak reklámot.
Mintha nem egészen tiszta bort ürítnének ránk ezek a cikkíró urak?!… Ezeknek vagy nincs más témájuk, vagy tán az erényt dörgő cikkekkel akarnak még nagyobb érdeklődést kelteni a kollegáktól fordított vagy írt, úgynevezett erkölcstelen darabok iránt…
…Én legalább így vélekedem. Nem hiszek a mi erényeinket dicsérő fővárosi vélemények őszinteségében, de nem hiszek a mi állítólagos erényeinkben sem.
Nem vagyunk mi jobbak egy szikrányit sem Pestnél. Ez az igazság, bár nagyon kevesen merjük bevallani.
Ha csak a gyermekeinket nem, minket már alig lehet rákapatni a Shakespeare-remekekre vagy leszoktatni azokról a szemtelenül kedves, pajkos operettekről.
Vagyunk talán elegen, kik áhítoztunk valaha komoly, nehéz eledelekre is, de rémítően elromlott a gyomrunk… Problémák és problémák… Ki az ördögnek kell a probléma? Egy problémát felvetni nem nagy dolog. Egész társadalmunk ezernyi bibijével egy nagy probléma. Nem kell nekünk probléma-kereső drámaíró. Olyan álljon elő, aki merészen mutatja meg a probléma megoldását is!… Ilyen pedig nem akad. S így növeltük mi, a kevesek is azok számát, akik az élet ezernyi baja után mulatni és feledni akarnak a színházban.
Tisztelettel ismételem tehát: nem érdemeljük mi azt a sok dicséretet. Jobbak mi sem vagyunk a Deákné vásznánál… És nem is mi fogjuk ám a romba dőlt erkölcsöt felépíteni, hanem egy, a miénknél tisztább és erősebb alapon épült, új társadalom.
Ne bántsuk hát a vén gyermekeket. Neveljük helyesen a fiatal gyermekeket. Kezdjük az iskolán, ne pedig a színházon… Főképpen pedig ne várják tőlünk a purifikációt. Nekünk elég gondot ad a megélhetés. Övék – odafent – a hatalom és a dicsőség, talán a kötelességből is nagyobb adag esik rájuk…
…Mindez pedig nem vonatkozik a nagyváradi színügyi bizottság ismert határozatára, mely helyes is, üdvös is, legfeljebb eredményéhez és sikeréhez fér töméntelen sok kétség!…
Szabadság 1900. január 28.
ae.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
