210. A BÖJT
210. A BÖJT
I.
(Reggel öt óra. Egy bodegából két didergő, frakkba öltözött jogászgyerek botorkál ki. A Szent László templom órája ötöt üt.)
I. jogász: Ennek is vége. Legfeljebb május elsején lehet belőle valami.
II. jogász: Miről beszélsz?
I. Miről?… Az óráról! Tudtam, hogy be kell csapni, de azt hittem: lakást fizethetek belőle. Most már sem óra, sem lakás.
II. (ásítozva). Hányat ütött?…
I. (dühösen) Gúnyolódol?…
II. (ijedten) Dehogy! Világért sem. A toronyórára gondoltam.
I. (fájdalmasan) Ötöt… Haza kéne menni. A fejem is fáj, álmos is vagyok.
II. Menjünk haza!…
I. (keserves hangon) Igen… menjünk… (egy hírtelen eszmétől megkapva) – a te lakásodra.
(Az utca élénkülni kezd, lakásadó nénik sietnek megtisztulni: a templomban a farsang bűneitől…)
II.
Lizi: Eljön. Biztosan eljön. Neked is megígérte!…
A mama: Hogyne!?… Ez lenne az első ígéret, melyet nem váltanak be!?? Te úgy látszik, azt hiszed: a huszonhat éves korban is jól áll a naivság… kissé csalódol!…
Lizi: De mama! Mi lelt ma téged?… Hát oka vagyok én valaminek?…
A mama (gúnyosan) Világért sem! Tudvalevő, hogy a levegőben sült pártik repdesnek… Akinek kell, ötöt-hatot csíphet magának…
Lizi: (sírva) Hát mit tettem volna?… Hisz’ máris nevettek rajtam!… Valósággal udvaroltam annak a mamlasznak!… Én nem tehetek semmiről! Mit tegyek?…
A mama: (sötéten és keserves pátosszal) Egyelőre át kell igazítani a doktorbáli ruhádat az első böjti hangversenyre… Talán… (dühösen) talán!…
III.
Kedves Bözsikém!
Hála Istennek: visszatérhetek komoly tanulmányaimhoz. Te! borzasztó az, ha valaki kikiáltott csodagyerek. Már a gyerek szó is borzasztó, hát még huszonhárom hangversenyt végigzongorázni, bókokat fogadni, keveset aludni, másnap újra meg újra szekundát fogni a természettanból, és kikapni a Tini kisasszonytól, hogy végleg a „romlás lejtőjére tévedtem” – mint ahogy ő mondja… Hallod! Abszolúte semmi gyönyörűséget nem találok a csodagyermeki pályában. A művészet szörnyen unalmas. Örömmel hintek tehát hamut a fejemre, s vallásos áhítattal fogadom meg neked, hogy Liszt II. rapszódiáját húsvét vasárnapjáig nem veszem elő. Tanulok, s engedem magam Tini kisasszony által „kimentetni a fenyegető örvényből”.
Erről akart tudatni behamvazott homlokú Arankád. Pá, puszi!
IV.
Egy kelendő könyv. Clair Vilmos Párbajkódex c. könyve e héten éri meg a negyedik kiadást. A könyvből a farsang alatt több ezer példány kelt el. Elég bizonyíték a mellett, hogy az idei farsang az utóbbi évek farsangjait siker dolgában fényesen felülmúlta.
Szabadság 1900. március 3.
Dyb.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
