227. UTAZÁS EGY ÜDVÖZLÉS KÖRÜL
227. UTAZÁS EGY ÜDVÖZLÉS KÖRÜL
A kalaplevevést, kézfogást, névnapi és egyéb gratulációt nem tette eleddig kötelezővé sem a törvényhozás, sem a kúria egyetlen döntvénye is. Mindegyik az egyén dolga, és ízléstől függ, hogy megteszi-e valamelyiket, vagy nem. Köszönök X úrnak, ha nekem tetszik, s Y úr fogadja, ha neki tetszik. Ez csak a kettőnk legsajátabb dolga, köze nincs hozzá senki más emberfiának. Végtelenül nevetséges volna, ha Y úr engem azért felelősségre vonhatna, mert nem köszöntem X úrnak. Ilyen nevetséges szerepet játszik pár nap óta néhány fővárosi és vidéki laptársunk. Afölött vitáznak, hogy mért nem üdvözölte Wlassics minisztert a diákoknak közelebbről Debrecen[ben] tartott kongresszusa?… Hogy nem üdvözölték, az faktum. De egy ellen százat, hogy ez a legfeljebb csak udvariatlanságnak minősíthető dolog éppenséggel nem okozott egy percnyi bánatot sem őexcellenciájának. Fogadni merünk, hogy észre sem vette. Ámde azért van a sajtó, hogy az efféléből kázust csináljon. A hópehelyből lavina lesz, s ennek a zaját már lehetetlen észre [nem] venni. Így csináljuk mi a szenzációkat. Amennyiben volt nagyváradi lap is, mely foglalkozott az ízléstelen kérdéssel, sőt úgy tüntette fel, mintha a kongresszus szavazattöbbséggel határozta volna el a miniszter nem üdvözlését, kénytelenek vagyunk mi is a dologhoz szólani. A diákkongresszus abszolúte nem folyt be abba, hogy kit üdvözöljenek vagy kit ne üdvözöljenek a kongresszus nevében. Elvégezte ezt az elnökség. Tény, hogy egypár küldöttnek feltűnt, hogy Wlassics üdvözlése elmaradt, de az elnökség ezeknek is hamar adott megnyugtató választ.
Wlassics miniszter annak idején feloszlatta volt az országos diákszövetséget, mely egyedül van jogosítva diákkongresszust rendezni. A tavalyi és idei diákkongresszus csak értekezlet. Kongresszusi voltát a miniszter ismeri el legkevésbé. Nagyon természetes tehát, hogy a magát kongresszusnak tartó és hirdető diákgyűlés nyílt kihívásnak vélte a miniszter esetleges üdvözlését egyfelől, másfelől nem akart alkalmatlankodni ott, ahol létezését jogosnak nem tartják. Ez volt az elnökség magyarázata. Kár volt az egész dolgot nyilvánosság elé vinni. Talán a minisztert érinthette ez a diszkusszió legkellemetlenebbül. Ezt pedig szívéből sajnálná a magyar ifjúság, mely a legnagyobb tisztelettel adózik a miniszter személye iránt, kinek nagy alkotásai kit lelkesítnének jobban, mint éppen a magyarság jövőjét, az ifjúságot…
Szabadság 1900. május 10.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
