253. HÉTRŐL HÉTRE
253. HÉTRŐL HÉTRE
Az idő… Hogy ismét az idő?… Hát persze, hogy az idő!… Szeretnők tudni, miről volt ezen a héten többször szó, mint az időről?… És nem is olyan kis dolog ám ez! Voltaképpen a gyomor és az idő kormányozza a világot. Jó gyomrú ember sohse csinált forradalmat. Ha a gyomor jól emészt, és van mit emésztenie – békés és nyugodt a kedély. A világ rendje dicső, az élet szép, s a városi vízvezeték a modern technika legcsodásabb alkotása. Viszont szép, ragyogó, derűs időben dinamitmerényletet a leggyűlöltebb falusi jegyző ellen sem követtek el. Nyugodtan pihegünk a Müllerájban, nem zúgolódunk, ha Szeréna kisasszony jó félóráig várat a fagylalttal, megisszuk a Körös vizét a vízvezetéki helyett, s elhisszük emellett, hogy gondnokságot érdemlő vízpazarlók vagyunk.
Ilyen jó az idő. Hisz méltóztatnak emlékezni ama borzalmas regényekre, melyekben koromsötét, kísértetes az éj, haragos, vad fellegek cikáznak az égen, s Arthur görcsösen szorítja jobbjában a gyilkoló fegyvert. Hát ilyen az idő. Egész héten kellemetlenkedett. A legjobb gyomrú embert is elkeserítette. Hogy pedig a térzenét ismét elmosta, azt felesleges Önöknek mondani, kik ismerik térzenei kísérletek című, hetenként kísértő újdonságunkat…
*
Ofen-Pesth és Grosswardein. Ami bűn és piszokság a napok folyamában felmerül – azt mind egy helyről kapjuk. A Grosswardein forrása egy az antiszemitizmuséval. Lueger úr boldogítja velük néppárti fegyvertársait. Nem tudom, úgy van-e más is vele, de szörnyűségesen látom nyúlni a reakció kezét. Az idők jelét mindenütt. Még a legparányibb esetekben is… Nordau mondja ijesztően okosan: különös sajátsága a mi korunknak, hogy az emberek vagy radikálisok, vagy reakcionáriusok. Konzervatív nincs köztük senki. A mostani állapotokat fenntartani senki sem akarja… Ez a kétségtelen igazság óva int bennünket a védekezésre. Akik hiszünk abban a dogmában, hogy az emberi haladás visszafejlődést nem ismer – tartsunk össze keményen.
Ha ellenségeink konzervatívek lennének, az opportunus liberalizmus is elég volna. De ellenségeink reakcionáriusok, nekünk tehát kötelességünk radikálisoknak lenni. Radikálisoknak főként azokkal szemben, kik galádul támadják magyarságunkat s vele együtt fő erősségünket, az erős liberalizmust. Ne várjuk meg, míg Wien Wedin lesz. Luegeréknek az sem fog ártani…
*
Vucskics tisztelendő úrnak hálával tartozunk azért a kis leckéért, amit a közgyűlésen a hírlapok ellen agyarkodóknak adott.
Erről a dologról már elmondtuk a véleményünket. Most csak ismételhetjük, hogy a vízvezeték most elég bő vize sem képes annak a három víztelen napnak szégyenét lemosni.
*
A színügyi bizottság elérte célját. Jó. Legyenek a tisztelt bizottsági tagok korlátlan urak, de aztán ne csak urak, hanem felelősei minden hatáskörükbe eső színházi dolognak.
Őszintén megvallva, egyáltalában nem vagyunk barátai a színügyi bizottságoknak. Bizonyos haladás ugyan a színházi dolgok bürokrata módon folyó városi kezeléséhez képest, de azért garanciát nem nyújtanak.
A színügyi bizottsági tagok – pláne minálunk – egyébként disztingvált úri emberek, de azt bizonyára nem arrogálják maguknak, hogy a színművészet ezerszálú bogozott csomóját penecilus nélkül ki tudják bontani. Ha van valami égető kulturális feladat, az: a vidéki színészet államosítása. Kivenni az ellenőrzést, dirigálást az avatatlan, dilettáns kezekből. Nem a mi színügyi bizottságunkra vonatkozik ez, melynek működése iránt a legnagyobb bizalommal vagyunk eltelve. Ez általános igazság. Mi a mi színügyi bizottságunkba[n] annyira bízunk, hogy előre is a legnagyobb éberséget és érdeklődést ígérjük működése iránt…
Szabadság 1900. július 15.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
