256. UTAZÁS A TRAVIÁTÁK KÖRÜL
256. UTAZÁS A TRAVIÁTÁK KÖRÜL
A traviáták beléptek a művelt közönség tisztességes szalonjába. Talán túlságos zajjal is – a helyi sajtó jóvoltából.
Nem jezsuitáskodunk. Mi ennek a bevonulásnak örülünk. A társadalom a formák összetétele, s a jól megválasztott forma mindent helyesít[!].
Mi magunk is tisztában vagyunk vele, hogy a lap nem alsó gimnazisták s éppenséggel nem tudásszomjas bakfisok számára íródik. Hivatása a társadalom minden problémáját megfogni. Készül felnőttek okulására. Célja igazság mindenekben s tisztaság – ha lehetséges a szemétdombokon is. A lapot író pennát sok minden félrevezetheti. Álszemérem, tekintély, régi hazugságok. A penna azonban legyen erős. Ne tévessze el az igazságot, és ami fontos: a formákat kivált.
Egy és az napon két menetben kísértenek az új vendégek.
Az egyikben szánandó Maszlovák. Drabantok kísérik ki őket a városból. A másikban csatangolva repdeső lepkék, kik beleverődnek könnyen piruló arcokba is.
Az első menet nézőjének a szíve, a másodikénak az ökle szorul össze, de mind a kettő szidja… A társadalmat?… Az eredendő csúnyaságokat? A nagyvárosok szükséges kloakáit? Dehogy. A főkapitányt.
Ismételjük: nem jezsuitáskodunk. Ha ezt akarnók, kitérhetnőnk ilyen útjelző ösvényre: a kérdés nagyon kényes, nem lehet vele a nyilvánosság előtt foglalkozni stb. stb. De nem tesszük. Sőt, állítjuk, hogy a kérdés igenis a nyilvánosság elé való. Ha úgy fogják meg, mint én, ki számítok arra, hogy ez a néhány sor az avatottságra még gyenge kezekbe kerül. Óh, kérem, hányszor olvashatunk nagyon illedelmes formában salakosabb aljú témákat is – a színház rovatban. Ezt sem értik meg a nem avatottak, pedig a hősök itt is legtöbbször traviáták, ha nem is fordulnak meg a fenti két menet egyikében sem.
Az első menet nézője hát Maszlovát siratja – a humanizmus szent nevében, s ugyane jegy alatt szidja a főkapitányt. Miért? Mert rendőrökkel és gyalog kísérteti ki őket. Miért kísérteti? Mert nekünk van már elég Maszlovánk. S miért gyalog? Mert máskülönben az egész ország Maszlovája ide csődülne, ahol egyebek mellett ingyen is lehet kocsikázni. A főkapitánynak nem célszerű divatos morál- és szociálteóriák szerint kísérletezgetni. Nem is ér rá. Tőle csak azt kívánhatjuk, hogy a kevésbé tetsző szabályrendeletek paragrafusait betartsa. A többit elvégzik helyette a papirosfogyasztók. Ő nem lehet lovag a Maszlovákkal szemben, csak: főkapitány. Mert igaz, hogy a Maszlovák is nők, de hát mikor olyan botrányosan s nagyon – nők!…
A másik menetben éhesek a pillangók. Az éhség pedig szörnyű. Az bizonyos, hogy pillangókra szükség van. A teremtés a hernyónak is szerepet szánt. A viperának is; mindennemű csúszó és mászó állatoknak. És a pillangóból meg-meg ismét csak hernyó lehet, mosogató szolgáló sohasem. Ezt tudják jól az avatottak. És mit csináljon a pillangó, ha éhes? Ennivaló után jár, amint az a pillangónak módjául adatott.
És a pillangónak, főként az éjjelinek, sok ellensége van. Elsősorban a nappali lepke, mely elszedi a táplálékot előle. Ezt szintén jól tudják az avatottak. Mivel pedig az éjjeli pillangó őszintébb állat a nappalinál – a nappalit tessék ne[m] szidni, hanem megrendszabályozni. A nappaliból még mindig lehet ouvrière indépendante. Más munkakörben természetesen.
Szóval Maszlovára, ha nincs szükség – dobassék ki. Amelyikre pedig szükség van – azt ne bántsuk, csak ellenőrizzük!
Ellenben csináljunk clausus numerust, s vágjuk le a nappali lepkéknek, e szapora kétéltű lényeknek csinos, de mindenképpen veszedelmes szárnyait…
A traviáták körül pedig utazhatunk, de nagyon csínján…
Szabadság 1900. július 25.
ae.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
