285. X. ÚR
285. X. ÚR
X. úrék itt vidéken háromféle módon kezdenek szerepelni. Vagy: kacérkodnak a hírlapírással. Vagy: beiratkoznak némely egyletekbe. Vagy: barátkoznak a huszártisztekkel, s rendezik a szezon összes számbavehető négyeseit.
X. úr a közélet számára való megszületésekor gyámoltalan, miként minden poronty. Tétova szemekkel nézdel szerteszét. Előtte összegomolyog a hivatali főnök, az ismerős előkelőségek, a protekcióképes jóbarátok, a jó pártik és minden-minden képe. Ír, sétál, táncol, zsúrozik, szervez, belép, kilép, intrikál és naivoskodik. Van valami sejtése arról, hogy ő akar. De hogy mit, az még előtte alaktalan álomkép.
Ám történik, hogy valami banketten X. úr titokszerű divinációval kivesz a zsebéből egy régi idő óta tartogatott finom szivart, s egy holdkóros, de ekkor is előkelő mozdulattal megkínálja a szomszédját, ki történetesen újságíró.
A skriblernek a szivar pompásan ízlik. Akkor este, mondjuk, a keresztény ifjak Excelsior dalköre tartja a bankettet. Másnap X. úr élvezettel, kéjjel olvassa, hogy ő az egyletnek a lelke. Ő, aki különben ismert, fiatal, szimpatikus alakja a helyi társadalomnak.
A szivar eldöntötte X. úr sorsát. A gyámoltalan poronty mesés rohamossággal kezd fejlődni. Hivatalában előlép. Az Excelsior alelnökké választja. Egyik lap kellemes ál-hymenhírt közöl róla. A városatya-választáson kap két szavazatot. Választmányi tag lesz a lövészeknél, tűzoltóknál, sakkörben, s a jó ég tudja hol. Végigsétál vele a színtársulat primadonnája fényes délelőtt az utcán.
S mindeme ténykedéseit nap-nap után feljegyzi az örökkévalóság számára az a pár skribler, „akikkel jó barátságot tartani”.
De X. úr itt nem áll meg. Emelkedik szédületesen. Neve fogalom lesz. Ő pedig díszelnök még az olyan egyletekben is, ahol tagok nincsenek. Próféta ő, kit a jósors adott városának.
És X. úr boldog ember, nagy, becsült férfiú. Sajnos azonban egy baja van. S erről gyakran panaszol barátainak:
– Borzasztók azok a skriblerek. Az ember nem tud olyat tenni, amit meg ne írjanak. Szörnyű, kellemetlen népség…
– Talán ugyane pillanatban, távol X. úrtól mondatik egy skribler által több skriblernek:
– Higgyétek el, nincs felségesebb dolog a világon, mint kiválasztani a tömegből egy szürke alakot, s abból nagy embert csinálni, hogy aztán lenézhessen – bennünket.
Eme mondásért rajzolódott meg X. úrék típusa…
Szabadság 1900. szeptember 29.
ae.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
