307. A FILOZOPTER MINT OLYAN
307. A FILOZOPTER MINT OLYAN
– Hogy gyógyíthatjuk a tanárhiányt –
Még ez év augusztusában emlékeztünk meg egy érettségit tett jeles fiatalember leveléről, melyben keservesen panaszkodott, hogy mindjárt az első életbelépésnél tapasztalnia kell, hogy protekció nélkül senki sem boldogulhat.
Pedig ő csak filozopter akart lenni. Érettségi bizonyítványa csupa jeles. De ő nagyon szegény fiú. Folyamodott a budapesti Eötvös Kollégiumba. Nem vették fel, ha mégolyan jeles ember is. Nem volt protekciója.
A fiatalember Kolozsvárra került filozopternek. Némi kedvezménnyel felvették a református teológusok internátusába. De ő ezt a fizetséget sem tudja leróni. Nem képes keresethez jutni. Mert filozopter, s mert ott sincs protekciója. A kolozsvári Újsághoz fordult most. Panaszos levelét mi is leközöljük, hátha lesz valami eredménye. A szomorú levél így hangzik:
„A bölcsészkari hallgatóknak – kik az egyetemi polgárság kasztjában a páriákat képviselik – népszerű s kicsinyelő neve: a filozopter.
Az olvasók egy jó részének szánakozó mosoly jelenik meg ajkán, s bizonnyal olvasatlanul hagyja e cikket. Az érzékeny szívű bakfisok (ami különben a legnagyobb bajunk legyen) legalább egyértelemmel fognak így cselekedni. És méltán!
Egész más volna, ha a jogászokról, azokról a fess fiúkról volna szó! De kérem, filozopterekről. Nem nevetséges-é?
Hát bocsánat, nagyrabecsült hölgyeim és uraim, hogy ez alkalommal az én fajomról szólok. Mert meg kell vallanom, hogy én is az vagyok.
Erre a pályára ugyanis tudvalevőleg – többnyire csak szegény és szorgalmas emberek szoktak jönni, mert legkönnyebben kaphatnak tanítványt, segélyeket – ha érdemesek reá.
Ezen hitemben megrendített ugyanaz a körülmény is már, hogy az Eötvös Kollegiumból – protekció hiányában – színjeles érettségim mellett is visszavertek, de annál nagyobb bizalommal voltam a tanítvány-kapásban itt, Kolozsváron, hová a gimnáziális évek alatt tanításból megtakarított kis összegben bízva lejöttem.
Úgy gondolkoztam, hogy Kolozsváron van vagy 1000 középiskolai s 2–3 ezer elemi iskolai tanuló. Ezek közül majd csak akad nekem is privát tanítványom.
S mit tapasztaltam? Ha kat. iskoláknál kopogtattam, azt felelték: tanítványt nem adhatnak, mert „kálomista” vagyok; az unitáriusoknál azzal utasítottak vissza, hogy nem vagyok unitárius: saját felekezetemnél a bentlakók kapnak csak tanítványt.
Azután próbáltam magánúton jutni tanítványhoz. Olyanféleképpen utasítottak vissza, hogy mi, tanárjelöltek társadalmi (értsd: a divat) tekintetében kifogás alá esünk, s el vagyunk maradva.
Hiszen, kérem, tudom én azt, hogy mi a fokozott szempontból (divat) kifogás alá esünk, igen nagy kifogás alá. Azt is tudom, hogy mi csak tanításra vagyunk képesek, de már a szellemesen sziporkázó társalgót vagy mulattatót nem adhatjuk. De ennek sem mi vagyunk az okai.
Oka a nyomor s az élet, mellyel – különben is sok munkát kívánó pályánkon – legtöbbünknek küzdenünk kell.
S így aztán arra a szomorú, de tényleges tapasztalatra jutottam, hogy mi tanárjelöltek még a tanítványok elnyerésében is prostituálva vagyunk hallgató kollégáinktól! „Risum teneatis?…”
Próbáltak ezen már karunk tanárai is változtatni: de hiába, mert a társadalom közönyösségén és ferde nézetén minden iparkodásunk megtörött.
Azt hiszem, hogy senki sem fogja szavaimat félre-, illetve osztálygyűlölségre magyarázni.
Sem irigy, sem gyűlölködővé nem tudott tenni még a nyomor.
Nem az bánt engem, hogy többnyire jogászok jutnak tanítványhoz: hiszen szegény ember azok között is van, hanem az, hogy olyanok is jutnak, kik a kapott összeggel csak a kávéházakban költenek többet el, míg mi olyan helyzetben vagyunk többen, hogy minden kereset híján abba vagyunk kénytelenek hagyni tanulásunkat.
Ellenben a lapok vezércikkei s a miniszterek expozéi továbbra is panaszkodni fognak a tanárhiány miatt, s nem tudják okát adni annak, hogy az újabb nemzedék annyira távol tartja magát e pályától, „melyen pedig igen könnyen érhetnének célt”.
Hogy pedig ilyen helyzetben vagyok, annak őseim könnyelműsége az oka. Ha ők egy kicsit takarékosabbak lettek volna, most én is magas cipősarkam, gumi köpenyem s makaróni nadrágom révén rég tanítványokhoz jutok, hogy azzal is többet áldozhassak vala a hazai kávéházi és vendéglős ipar fellendítésére…
Így azonban vagy haza kell mennem az ősi vármegyémbe diurnistának (ehhez ti. protekció nem okvetlen kell), vagy egy hirdetést kell közzétennem a lapokban, hogy „Egy tanárjelölt előkelő házakhoz ajánlkozik komornyiknak vagy bármely megfelelő alkalmazottnak. Egyedüli kívánsága, hogy az előadásokra is eljárhasson.
Kolozsvár, okt. 31.
Ady Lajos”
Így hangzik a filozopter levele, mely gyönyörű harmóniában van ugye a közoktatásügy érdekében elhangzó nemes, nagy beszédekkel? Mindenesetre ezt a levelet dugják el a tanár urak tanítványaik elől, mert aligha lesz kedve egynek is bizonyítványra törekedni.
Szabadság 1900. november 1.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
