323. THURY ZOLTÁN
323. THURY ZOLTÁN
Thury Zoltánról írván: dicséret mondassék ennek a nemes, intelligens nagyváradi közönségnek, hogy lejöhetett ide közénk ez az igénytelen külsejű, szemüveget hordó, zárkózott, szinte félénk ember, akinél alig van tartalmasabb, s alig van szerényebb alakja a mi fajtánknak: a krónikázva gondolkodó és gondolkodva krónikázó író-hírlapíró fajtának.
Szinte érthetetlen előttünk ez az ember. Nem tudjuk belegondolni a főváros egészségtelen levegőjébe, durva lármájába, virgonc, élni siető, üres fejű alakjai közé.
Úgy gondoljuk, hogy ő valami elrejtett csendes helyről nézegeti a lármás világot, s ahogy meg-megtelik a szíve, feje nagy keserű igazságokkal: leül és – ír.
Mert filozofáló eszű, meleg szívű, derék igaz íróember Thury Zoltán. Talán az igazság imádása tartja abban a világban, amelyben él. Bántja a lárma, a sok nyegleség, a sok üresség, a sok gonoszság, de mégsem keresi fel azt a kis zugot, ahol kibékülve, kimenekülve szemlélődhetnék, s ahol írhatna még többet, írhatna a Thury-írásokra szomjas sok-sok embernek. Fél, hogy ott nem látna egészen tisztán. Fél, hogy kevesebb próféciát szólhatna. Fél, hogy elvonulva nem tudna igaz lenni. Ő pedig a nagy súlyos igazságok hivatott szószólója, mestere.
De nem adja át azért magát környezetének. Az ő nagy individiuma [!] érintetlen abban az olcsó dicsőségért, drága kenyérért csatározó világban, amelyben él.
Csak így érthetjük meg, hogy Thury Zoltán ma már – Thury Zoltán… Eldobva magától minden könnyű formát, büszke elvonultságában, nem értve, nem akarva érteni a stréberkedés divatos művészetét, s nem kérve a kollegialitás gyengén tápláló morzsáit: magától, magában lett az, ami…
Az ilyen példák gyógyíthatják meg a szkeptikusokat. Az ilyen sikernek tapsolhat minden becsületes ember. Az ilyen érdem előtt emelünk mi is örömmel, lelkesen kalapot…
Thury Zoltánt pedig szeretettel ünnepeljük köztünk. Ünnepi tószt helyett azonban – úgy gondoljuk – jobban veszi, ha mi itt kívánjuk őszinte szavakban neki az erőt. Sok-sok erőt, mert ha valaha szükség volt a Thury Zoltánokra: ma van…
Az ő súlyos igazságai talán gyógyítani fognak. Gyógyítsanak is!…
De azt a kis tuszkulánumot mégiscsak óhajtjuk neki. Ott talán még többet s még jobban látna. S milyen nagy-nagy dolog volna az, ha Thury Zoltánt többször hallanók!…
Szabadság 1900. november 30.
ae.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
