88. MOZGÓ JÁMBUS
88. MOZGÓ JÁMBUS
Van nekem egy szerencsétlen ódaköltő barátom.
Azaz, fájdalom, csak volt.
Tegnap hírtelen elhunyt, egy veszedelmes jámbusroham a sírba ragadta.
Tegnap este még együtt ült velünk az Angol királynő bohémasztalánál a mi Mozgó Jámbus barátunk, s hidegvérrel adott elő öt percig tartó jámbikás mesét, de már egy-egy, a beszédbe csúszott trocheus sejteni engedte a katasztrófa közeledtét.
És csakugyan…
Minden eső láb után több verejték verte ki arcát, s hiába küzködött a szerencsétlen, jámbusai egyre gyengébbek lettek.
A szívünk majd megszakadt, mikor nehéz kínját szemléltük. – De segíteni nem tudtunk.
Az ötödik trocheus után csak felordított, s székestül együtt lefordult.
Hozzárohantunk, nagyon szenvedett szegény.
– Jámbikám, mi lelt? – kérdeztük tőle.
Ajkai mozogni kezdtek, arcán látszott a rémítő küzdelem, végre diadalmasan ordított fel:
– Im’ jó barátim, itt a vég!
Lehunyta szemeit, meghalt. Arcán a glorifikáció büszke fénye ragyogott: az utolsó savakat szép jámbusokban mondta el.
Debreczeni Hírlap 1899. március 3.
Adieu Bandi
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
