8. PÁRIZSI LEVELEK
8. PÁRIZSI LEVELEK
Párizs, február 2.
A Szajna közbelépése
[Saját levelezőnktől] Egy év óta arról folyt a szó mindig, mit kellene csinálni Párizsban az abnormisra nőtt forgalommal. Az utcák nem bírták el a kocsiáradatot, s némely utcát valósággal elzártak az átkocsikázás számára. És vén és ifjú bölcsek és moralisták töprengtek hosszú írásokban, mit jelent az, ha egy metropolisz nem bírja el a saját vérkeringését? Mit jelent az, ha Párizs valósággal szétrepedni készül, s hogy lehetne új, nagy utcákat csinálni, s hol lehetne Párizshoz új csücsköket aggatni? S míg hivatalos és nem hivatalos agyak buzogtak, főttek, jött a Szajna és közbelépett. A föld alatt átlyukgatott Párizs majdnem elsüllyedt, s járni csak minden harmadik utcában lehetett. A Szajna közbelépése most már talán ki fog erőszakolni egy pár reális ötletet arra, hogy Párizsban járni lehessen, sőt autózni is.
Itt van a Kronprinz
Az egész Párizs árvíz-veszedelemben, s egy nyargaló hírecske egyszerre letipor minden más szenzációt. Valamelyik reporter [!] látta és megírta, hogy Párizsba érkezett Vilmos császár fia, a leendő német császár. És Párizs egyszerre nagyobb aggódásba jött, mint az özönvíz miatt. És a minap szintén így történt, mikor egy szintén hazug hír szerint az orléans-i herceg Párizsban járt. Nagyon szerethetik ott a monarchákat, ahol mindig látják őket, még amikor nem is láthatók.
A Loubet adománya
A párizsi árvízkárosultak javára Loubet, a volt köztársasági elnök, családostul csak 230 frankot adott. Ezért azután alaposan meghurcolták az összes bulvár-újságok. Holott Loubet adhatott volna ugyan tízszer annyit is, de ez esetben sokkal gazdagabbnak gyanították volna, mint amilyen igazán. A Loubet adományánál csak egy nagyobb bánatuk van a nacionalista hecc-lapoknak. A zsidók nagyon sok pénzt adtak össze, a fölgyűlt milliók tekintélyes részét. Mennyi vagyont lophattak ezek – mondja Rochefort – ha ennyit tudnak egy-kettőre adományozni. S mennyivel több bajuk lett volna, mint Loubet-nak, ha nem nyúlnak ilyen mélyen a zsebükbe. De ez régi nóta, s ilyenformán Loubet és a könyörületes zsidók egyformán megvigasztalódhatnak.
Fallières elnök lemond?
Száll, száll a hír, mert nincs lengébb, szállóbb valami a hírnél, de lehet, hogy igaz. Emlékezünk még, hogy egy tréfás pincér megráncigálta a sétáló Président tisztes szakállát az utcán. A rossznyelvűek szerint azóta Fallieres üldözési mániában szenved, félti a szakállát, s inkább lemond. Az embernek, bizonyisten, kezd elmenni a gusztusa a köztársaságtól is. Nekem sokkal szimpatikusabb a pokolgépektől rettegő cár, mint a szakállát féltő Fallieres polgártárs.
A Riviéra felé
A Paris-Lyon-Méditerranée csak átszállásokkal, nehezen viszi az utasait, de mégis mindenki a Riviérára menekül most. A lesújtott Párizs szomorú, s ráadásul kezd olyan tél lenni, mint Berlinben. Párizs néhány év óta dideregve tapasztalja, hogy az ő telei nem a régi, enyhe telek. És Párizs kezdi szeretni Riviéráját, melyet eleddig egészen átengedett az idegeneknek. Tenger, nap, jókedv, elegancia, feledés: boldog ország, ahol az ember Délre és békességbe mehet.
Pesti Napló 1910. február 6.
Ady Endre
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
