6. FIATAL KÖLTŐK VERSEI
6. FIATAL KÖLTŐK VERSEI
Halvány, szomorú, kedves öcsémnek, Tóth Árpádnak a verseiről akartam írni sokat és szeretőt, de nem írok: írjanak önzetlenebb mások. „Magam vagyok. Nagyon. Kicsordul a könnyem. Hagyom.” S én a fájdalomnak e finom, ifjú lantosát nem tudnám elszakítani fájdalmaimtól kritikás szavakkal. Kötetének egyik példányán beírom a margókat, össze akarom sírni öreg könnyeimet az ő fiatal, forró könnyeivel, s ezt a kötetet majd elküldöm egy Asszonynak. Ez az Asszony most az én szomorúságom és örömem együtt, és Tóth Árpád versei a kölcsön-könnyek, mert a magaméival már nem bírom. „Úrnőm[,] alázatos már s szenvedő e nemrég gőgös és izgága szerelem. Én szánom őt, beteg királyt[,] s megfojtom még e hajnalon…” Nem, nem fojtom meg, de itatom a könnyeimmel, s mikor az enyém nem elég, szemembe folyatom a Tóth Árpád verseit, hátha Úrnőm szíve megindul hozzám, de a Tóth Árpád verseiről nem írok.
*
De hogy visszatérít a hetyke fiatalság szerelméhez azonban ifjabb Bókay János verseskönyve[,] a Bohóc-sapka. Büszke, gyönge érzések fognak el, mint pénzszerző, darabos apát, kinek a fia szalonok kegyeltje, s úgy szórja a pénzt, mint szívtelen, szerző apjára szórják a szitkot. Már azért is érdemes volt sírni, élni, hogy a fájdalmainkat, durva sebeinket fehér, finom nőnyakakon lássuk gyöngyfűzérben. Kedves, finom és elegáns poémák a Bókay-versek, írójuk szeretnivaló ifjú, s én boldogan nézem, hogy dalosan, jókedvűen susogja el francia parkban azokat a fájdalmakat, amelyekért az én időmben a magyar pokolba kellett járnunk.
*
Szegő Ferenc, a Szárnybontás költője[,] aranyosan, egészen fiatal lehet, ki „tizenhét évével így érzi, hogy férfi”. De a könyvön van azért az ajánlás volt tanárjához, a jeles dr. Pintér Jenőhöz, és sejthetjük, hogy öcséink és fiaink tanárjaikban is szerencsésebbek, mint mi voltunk. Talán nemsokára szabad lehet nem csak kedveseket írnunk ez ifjú poétáról, aki irigyli a „Nyugat felé repülőket”. „S bár küzdve, űzve szárnyalok felétek, de utólérlek”, s ha mosolygás gyanúja nélkül írhatom le, ideírom: ámen.
Ny 1913. május 1.
Ady Endre
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
