284. CORIOLANUS
284. CORIOLANUS
Szinte idegenszerűleg hat már ránk a sok modern fércmunka után egy Shakespeare-előadás, és mi tűrés-tagadás, bizony csöndes mosollyal hallgatjuk a római tribunok és gladiátorok heves deklamálását, amelyet gyönyörűséggel élvezett és sürgetett a művészi nívó érdekében a régi jó publikum. De a derűs felvonásközök dacára is igen helyesnek tartjuk, hogy olykor ilyen klasszikus régi művet is felvegyenek a repertoárba, már csak az ifjúság kedvéért is, mely eléggé tiszta és romlatlan kedélyű ahhoz, hogy lelkesedjék a nagy pátosszal elszavalt jambusokon.
Egyebekben pedig Coriolanus előadása ismét alkalmat adott egy komolyabb törekvésű színész-egyéniségnek arra, hogy mély tanulmányáról, nemesebb tehetségéről – ha szegényes, kirívó keretben is – tanúságot tegyen. Peterdy Sándor csak az új, könnyebb, értéktelen művészi alakítások divatjának tulajdoníthatja, hogy ma nincs ott, ahová őt becses tehetsége predesztinálja – a Nemzeti Színházban. Így vidéken vajmi ritkán jut alkalma arra, hogy egy igazán tehetségének megfelelő és oly szerephez jusson, melyben ő a szerepet, s a szerep az ő összes művészi képességeit megfelelően kiemelhesse. A csekély számú közönség hálásan és élvezettel hallgatta a halhatatlan angol költő örökéletű művének címszerepét a Peterdy átgondolt alakításában. Shakespeare-t vagy jól kell adni, vagy sehogy, de adni kell, mondta a nemzeti színházi intendáns minőségében az öreg Podmaniczky báró, és Peterdyn éppen nem múlt, hogy a nemzet bárójának kívánsága Nagyváradon ezúttal nem mehetett a jogos kívánság első része szerint teljesedésbe. Coriolanus-ból igazán csakis Coriolanust láttuk: a gőgösségig büszke római főurat, aki egyformán nagy volt a mágnás dölyfe s a hazafiérzés felülkerekedése kitöréseiben.
Különösen ki kell emelnünk Coriolan anyjával való találkozását, melyben valóban tragikai fönség nyilatkozott meg. A többi szereplők közül Somogyi[né] (Volumnia), Krasznay Viola (Virgilia) és Bognár János (Cominius) közreműködéséről emlékezhetünk meg őszinte elismeréssel.
Nagyváradi Napló 1901. október 26.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
