56. EGY KÜLÖNÖS POÉTÁRÓL
56. EGY KÜLÖNÖS POÉTÁRÓL
Történt egyszer, hogy Bartha Miklós egy gyulai híve, mikor már semmiképpen sem tudta védni a kálvinista jezsuitát, ezt a nyilatkozatot tette nekünk:
– Bartha Miklósnak minden hibája abból fakad, hogy a legnagyobb impresszionisták közül való. Valóságos poéta, ki erős hangulatai szerint esetleg félóránként változik, s aki hajlik minden szuggesztióra.
Úgy jutott eszünkbe ez a nyilatkozat, hogy olvastuk most Bartha Miklósnak Eötvös Károlyhoz intézett nyílt levelét. Ez a levél hirtelen azt a véleményt szüli meg bennünk, hogy ez az ember csakugyan poéta. Állandóan egzaltált, hóbortos poéta, akinek ez alatt a levél írása alatt is legalább nyolcféle hangulata és hite volt. Kezdi a levelet, mint vak – zsidógyűlölő. A tizedik sorban már elégiát kezd. Hirtelen a büszkeség őrjöngése fogja el. Azután lecsillapodik, s hideg kezekkel fojtogatja a „kis gnóm” Mezey Ernőt, kinek tíz sor múlva ismét szerelmet vall, s így vágtat végig a papíron a legváltakozóbb hangulatokban. Az ilyen ember csakugyan poéta, de közveszélyesebb a Szentpétervárott letartóztatott Poe Edgárnál, s hozzá nem olyan poéta, akinek legalább a halála után megbocsátanak. Mert Poe Edgár csak poéta akart és tudott lenni. Bartha pedig őrült hangulatai szerint minden. Mikor a legőrültebb a hangulata, akkor pláne becsületbíró is. Különös poéta hát ez a Bartha Miklós. Egyszer ki fog törni rajta egy olyan szent őrület, hogy kényszerzubbonyt kell adni rá.
Nagyváradi Napló 1901. július 19.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
