102. A TÖRVÉNY ÉS A BÍRÓ
102. A TÖRVÉNY ÉS A BÍRÓ
– A szocialista esküje –
Az idők és az idők társadalmainak betegsége beszívódik a társadalom minden orgánumába.
Oláh Lajos, nagyváradi szocialista munkás, a törvény bírái előtt állott s mikor vallomására esküt kellett tennie, így szólott:
– Tekintetes törvényszék! engedtessék meg nekem, hogy a polgári becsületemre esküdjem!…
Fassie bíró erre – ha jól hallotta egy kegyes politikájú lapot szolgáló kollégánk – Oláh Lajost erélyesen utasította rendre, figyelmeztetve az Isten és a törvény szentségére.
Ezek után nincs más hátra, minthogy kövessük Fassie bíró urat s figyelmeztessünk mi is valakit a törvény szentségére. Ez a valaki Fassie bíró úr.
Bíró úr, ön a bírói székben csak bíró. Nem lehet mindenki Magnaud. Ki nem érzi magában a reformátori erőt, az ne reformáljon. Ha valaki a törvény gyilkoló betűit csak vérengzőbbekké tudná tenni, az maradjon meg a törvény betűinél. Aki pedig a betűkre is rálicitál, az az istenítéleteket akarja visszahozni a földi jusztíciában.
Oláh Lajos két törvény mellett tett egyszerre tanúságtételt [!]. Az egyik törvény ma még nem kodifikált, de az lesz valamikor. Látják-e ezt, vagy nem látják a nagyváradi törvényszéki palotából, az mindegy. A világ azért nem áll meg s halad a szociális igazság útján. Ez az igazság ma még csak az Oláh Lajosok etikája, de ő nekik ez már törvény.
Ezt a törvényt tiszteli Oláh Lajos s az a hite, hogy a polgári társadalom a polgárokért áll fent s ebben a polgári társadalomban nincs felségesebb a polgári becsületnél.
A másik törvény a muszáj-törvény, a folyton változó. Az, amelyet kodifikáltak, s melynek egyik őre Fassie bíró is. Oláh Lajos e mellett a törvény mellett is tanúságtételt tett [!]. Ez a törvény neki jogot ad, hogy a polgári becsületre hivatkozást többre tartsa kegyes és naiv formuláknál. Oláh Lajos tehát két törvényt tartott meg s ezért megintette a törvények őre olyan módon, milyet egyetlen törvénydarabocska sem menthet.
Megpróbáljuk magyarázni a dolgot. Fassie bíró minden bizonnyal jámbor ember, a világ állapotával megelégedett, Istent félő, komoly. Ilyen ember fél természetesen a nyughatatlan individiumoktól [!], akik nincsenek a mai világ sorával megelégedve. Az is majdnem bizonyos, hogy Fassie bíró úr a szocialistákat veszedelmes felforgatóknak tartja. Nincs ezen mit szégyenkezni. Ám mindez Fassie úr privát úri vélekedése lehet. A bíró, ha nem érti meg a forrongó társadalmat – nem kötelessége megérteni – olvassa a fejekre a paragrafusokat.
A mai rendet ne próbálja saját taktikája szerint is védeni. Legyen nyugodt. Elvégzi ezt helyette a társadalom uralkodó osztályain épült törvényhozó hatalom.
A bíró – ismételjük –, ha jobban nem cselekedhetik, legalább ne licitáljon rá az uralkodó társadalmi osztályok kodifikált önzésére: a paragrafusokra. Így is sújthat elég erősen. Tudja ezt Fassie bíró úr…
Azért foglalkoztunk pedig hosszasabban a dologgal, mert a nagyváradi törvényszéknek egész sereg Fassiéje van, sőt fassiebbje és legfassiebje is.
Nagyváradi Napló 1902. szeptember 6.
A. E.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
