73. MARGITTA ÉS A TANULSÁGOK
73. MARGITTA ÉS A TANULSÁGOK
A hajdani való Tisza-gárdának újra elesett egy lelkes, derék embere. Bihar vármegye ma már dehogyis vára az ízig magyar szabadelvűségnek. A kontraszt kedvéért s a tenkei, belényesi és margittai dolgokra gondolva, azt mondhatnók talán, hogy a magyarságot és szabadelvűséget keresztülgázolta az oláhság és a demagógia. Ma már csak három szabadelvű képviselője van Bihar vármegyének. Telegdi Józsefet egyéni szeretetreméltósága és népszerűsége választatta meg egyhangúan, Tisza István gróf mégis erősebb legény volt, hogysem elbánhattak volna vele, Fassie Tódor tradicionális alapon képviselő s a bihari békés nemzetiségi politika hirdetője. Szóval: ezt a három liberális követet sem csupán a szabadelvűség hódító ereje küldte a parlamentbe. A szép és nemes bihari föld kicsúszott a szabadelvűség lába alól, mert ez a szabadelvűség nem tudott és nem mert a lábára állani.
Ennek a mi lapunknak ma újra szomorú elégtétele van. Szinte félünk már a jóslásoktól. Hiszen mi három évvel ezelőtt megmondtuk: elvész a nevezetes bihari gárda, meg fogja ölni tehetetlen opportunizmusa. Láttuk mi hamar, mi légyen az új rendszer s láttuk mi már előre akkor vérhullását a Tisza-gárdának s a régi szabadelvűségnek.
Margitta különben mindent megmagyaráz. A margittai esetben szinte kristályozódva csillog ki a Széll Kálmán államférfiúsága s a dicső új rendszer. Világos dolog, hogy Örleyt Széll Kálmán buktatta meg. Megbuktatta pedig azért is, mert Tiszának ismert híve volt s mert így kívánta az ellenzék.
Az ellenzék óhajtása parancs ma Magyarország miniszterelnökének s mikor a margittai hatóságok féket akartak vetni a demagógia izgatásainak, az ellenzéki terrorizmusnak, Széll Kálmán a képviselőházban udvariasan és ékes beszédben nyújtotta át az ellenzéknek az Örley Kálmán fejét. Széll Kálmán beszéde valóságos parancs volt a hatóságokhoz, hogy tessék tűrni az ellenzék kis játékait s legyen, ahogy lesz, jobban mondva: legyen, ahogy az ellenzék akarja… Íme, az új rendszer a maga teljes mivoltában. Hazug, ocsmány és undorral töltő. És ezt csak most látja be s bevallani talán ma sem meri az a párt, mely Bihar vármegyében szabadelvű pártnak nevezi magát s Tisza Kálmán szabadelvű politikája letéteményesének. Hát nem szebb lett volna annak idején meglátni és megelőzni ezt? Hát az opportunizmus jó politika-e tisztelt szabadelvű párt s Széll úr kokott szoknyája elég szent-e arra, hogy egy legyintéssel söpörje el a szabadelvűségnek egy igen derék hadát s ehhez jó arcot vágjon mindenki?
Van Bihar vármegyének egy igen jeles, egész férfia. Ma még hivatalos vezére Biharnak: dr. Beöthy Lászlónak hívják. Nagy nevéhez méltó, tisztán látó, liberális, nobilis ember.
Mi úgy hisszük és úgy tudjuk, hogy a poharat már ő is, a kormány legbizalmibb embere, színültig teltnek tartja.
Késő és még sem egészen késő oppozíció lehetne ugyan ez, de még mindig országos hatású.
Halljunk egy hatalmas tiltó szót, mely megértesse Széll Kálmánnal, hogy határig érkezett. Lássunk már egy csöpp büszkeséget és bátorságot. Hisz a szultán selyem-zsinórját is akadt muzulmán olykor, aki visszaküldte.
Nagyváradi Napló 1902. június 26.
A. E.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
