4. A SZAHARAI KONZUL
4. A SZAHARAI KONZUL
– A Vígszínház bemutató előadása –
Aggodalmas gonddal csinálta meg a tegnap esti darabját dr. Guthi Soma. A verejtékezésnek illatát éreztük egy kicsit egész estén, de ez nem rontotta el kacagásunkat. Ne is emlegesse senki csettintő nyelvvel a franciákat. Nem igen van itt nívó-differencia. A franciák is, a legügyesebb franciák is, csak azt csinálják, amit nekünk dr. Guthi Soma nyújtott. Talán ügyesebb kézzel, talán raffináltabban néha. De végre is a Vígszínház tudja, hogy mit akar s Guthi Somának is véleménye lehet a maga közönségéről. Nem volt semmi más baj, csak: a nagy iparkodás. Mindent s mindenünnen összeszedett dr. Guthi Soma. Halálra akart pukkasztani bennünket. Ez örvényes vállalkozás, mert egy színpadi csütörtökmondás sok perces depressziót csinál a publikumban, s ezekben a rossz pauzákban aztán még a jó ötleteknek sincs biztos sorsa.
A közönség sokat kacagott. Sok volt a taps. Ez mindent expiál. És még az is büszkesége lehet dr. Guthi Somának, hogy a siker ő mellé nem okvetetlenül kívánt társszerzőket.
A bohó darab históriája pedig természetesen a fajta, melynek a kedves Paul Ádám szerint nincs több variációja hatvanháromnál, ha az ég-föld összeszakad. És hiszik-e, hogy a magyar szerző édesen filozofált is tegnap este? Bizony melankólikusabb derűvel még finom franciákat sem láttunk karrikírozni a férj-sorsot, azaz bocsánat: a bohózati férj-sorsot.
Két férj, két feleség s egy szerető. A Don Juan: tíz aranyérmes labdarúgó. Ugrás erkélyről erkélyre, asszonykarokból asszonykarokba. És mindez a cocu-férjeknek a segedelmével. Ez a morális mese, s az ismeretes, mesés morál pedig az, hogy a végén nincs semmi baj. Csak ne akarta volna olyan nagyon-nagy buzgósággal biztosítani ezt a véget az író. Olyan nagy volt ez a buzgóság, hogy már szinte az értelmetlenségig vitte.
Írjuk ide a részben mese-támogató, részben mese-zavaró figurákat. A szaharai konzul: bolondosan budapesti alak. A szerelmes és selyp fogtechnikus. És az örök gyilkosbácsi, ki ezúttal nevetőgörcsös csirkefogó.
Lapidárisan pedig talán így lehetne summázni a dolgot, ha szabad a francia recipe disznó- és libazsíros magyar átírását, éppúgy, mint a franciát summázni: két férj szövetséget köt asszonyaik hűségére kölcsönösen figyelni, s ez a véd- és dacszövetség szarvakat hoz annak is a homlokára, akinek eddig nem volt. S ez a darabnak ama bizonyos melankólikus derűje.
Egy kicsi helyes törlés, különösen a darab végén és sok ház fog mulatni dr. Guthi darabján. Végre is pártoljuk a hazai malacságot, ha van olyan, s ráadásul még a hazai ínyre valóbb, mint az idegen.
A mindig kijáró s mindig megérdemelt dicséret a színészeknek. Kedvesek, bájosak s szellemesek voltak a hölgyek: Sz. Varsányi Irén és Gazsi Mariska. Vendrei, Tapolczai pompásak a férjszerepekben. No és Hegedüs meg Tanai. Milyen pazarul groteszk két figura! A csirkefogó és a fogtechnikus. A nyilt tapsoknak ők voltak a legtöbbször a fölviharoztatói. Fenyvesi, a Don Juan s a többi szereplők is mindent jól végeztek.
A közönség kedves volt a magyar szerzőhöz, régi szerzőjéhez, s erre ő tegnap este különösen rászolgált. Volt kihívás, taps szerző és színészek számára is egyformán.
Budapesti Napló 1905. január 13.
(Dyb.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
