189. A PÉTERVÁRI ÁGYÚMERÉNYLET
189. A PÉTERVÁRI ÁGYÚMERÉNYLET
Mintha XVI. Lajos szerepét szánta volna a sors II. Miklós cárnak. Hiába minden tussolás. Azok a kartácsgolyók Vízkereszt ünnepén, a befagyott Néva partján, egyenesen a cári sátort s a téli palotát keresték. A külföldi lapok szentpétervári tudósítói olyan hangon, milyet csak a legóriásibb események váltanak ki a viharos eseményekhez szokott újságíró-lelkekből, azt hirdetik, hogy a katasztrófa nagyon közel van: a vízkereszti események szervezett katonai összeesküvésre vallanak, tehát az orosz hadsereg eljegyezte magát a forradalommal.
A metropolita éppen a híres imát mondotta:
– Add, óh Felséges Isten, hogy a Néva vize sohse hagyja el a partokat, hogy minden terhet türelmesen hordjon, áldd meg a hajókat, melyek a Néván úsznak…
A szent cár ajkához emelte a Jordán-vízzel telt aranykelyhet. Megszólaltak az ágyúk, s a harmadik ágyúzúgásnál éles ordítással repültek a golyók a cári sátornak, a palotának, melyben éppen diplomata nagyurak mulattak. A Szent András-lobogót a cár mellett megtépte egy golyó: tizenöt lépésre a cártól. És csodák csodája: egy rendőr és egy pópa vére kezdett csurogni a szűz fehér hóra, rettenetes, intő, gyilkos szimbólumként.
Az orosz nép-lélek Névája nem akar tovább partok közt maradni, nem akarja tovább az iszonyú terheket hordani, s el akarja süllyeszteni a rajta úszó gőgös hajókat. Ez már: a forradalom.
A második tüzérdandár ágyúja okádta a gyilkos golyókat. Ennek a dandárnak ez a címe: A cár ő felségének ütegei. A cár ő felségének ütegei tehát – a cár ellen fordultak, s a cár ellen fordult tehát most már minden ebben az országban, hol a szabadság a hó alatt él.
Úgy mondják a legújabb hírek, hogy a katonai összeesküvésbe igen nagyállású emberek voltak beavatva, s hogy szenzációs letartóztatások várhatók. Hát még mindig kancsuka, börtön, bitófa és Szibéria? Aligha be nem telt már a mérték.
A francia zsarnokok között nem XVI. Lajos volt a legbűnösebb. És II. Miklós cárnál is ültek hitványabb és kegyetlenebb tirannusok a cári trónon. XVI. Lajost jóindulatú embernek tartja a história. Alapjában jóindulatú, gyönge lény a minden oroszok mostani cárja is. És a történelem régi szokása szerint, újra meg akarja ismételni magát…
Budapesti Napló 1905. január 21.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
