Úgy él lelkünkben, mint a fiatalságnak csodálatos asszonya. Mostanában írták róla, hogy nyolcvanéves. Nem akartuk hinni. Aztán aggodalmas hírek jöttek, hogy beteg. Nagy szeretetünkkel sem tudtuk őt igazán félteni. Nem igaz, nem igaz. Prielle Kornéliához nem férhet sem aggság, sem betegség. Ott él a nyárban, a virágok szigetén. Fiatal, és szerelmesek belé azok, akiknek a nagyapáik is szerelmesek voltak az ő örök hódító leányságába, fiatalságába. Minden más hír hazug. És ma új hírek jönnek a nagyasszonyról. Az egyik hír azt mondja, hogy Prielle Kornélia menyasszony. Vőlegénye R. K., egy fiatal író, a művésznő régi, intimus tisztelője. Egy másik hír pláne azt mondja, hogy a művésznő házasságra is lépett már a fiatal emberrel. Egy harmadik hír, hogy a művésznő rokonainak sikerült idejében e házasságról lebeszélni Prielle Kornéliát. A negyedik hír szerint a nagyasszony ismét beteg, bár az utóbbi napokban kissé jobban lett, s a beteg művésznőt néhány nap múlva elviszik Vámosgyörkre Antónia leányához, Kovács Zoltán nagybirtokos feleségéhez, ahol családja tagjai állandóan mellette lesznek, s remélik, hogy a nyári üdülés után még jobbra fordul állapota. Mi pedig csak annyit hiszünk el, és úgy legyen, hogy Prielle Kornélia, a magyar színművészet nagyasszonya érzéseinek, erejének, lelkének frisseségét, csodás egyéniségének báját, fiatalságát, egészségét megőrizte. Hiszen az úgynevezett érdekes hírek csak arról szoktak szárnyra kelni, kinek varázsuk ép, s akik még érdekelnek életkedvükkel, kiválóságukkal bennünket.