85. ÜNNEP UTÁN
85. ÜNNEP UTÁN
(Párizsi jegyzetek)
I.
A Chartier-ügy
A Chartier-ügy
Éppen karácsonyra lepték meg Párizst Chartier asszony szenzációjával a hírlapok. Ez a Chartier asszony okleveles bába, aki ezernél több magzatot ölt meg. Úri leányok, finom özvegyek menekültek hozzá és Chartier asszony segített a bajukon. Sőt híre jár, hogy előkelő színésznők is látogatták ezt a tudós nénit. Sőt és százszor sőt: férjes asszonyok is, akik hát csak kényelemből nem akarták a gyermeket. Félni lehetett, hogy megint olyan botrány lesz, ami Franciaországot bepiszkolja a külföld előtt. Okos és rossz emberek föltették tehát a kérdést: érdemes-e világraszóló botrányt csinálni? Chartier asszonyok csak Párizsban operálnak s másutt nem halnak-e meg ezerszámra meg sem született gyermekek? Mi hasznunk lesz egy sereg szégyenből és ha Chartier asszonyt elcsukják? Okleveles és nem okleveles bábák ezután is kedvében fognak járni a szemérmes társadalomnak. Betlehem óta a férjetlen terhes nőknek nem sikerül úgysem elhitetni, hogy a Szentlélek a ludas. A társadalom még sokáig meg fog maradni a maga galád szemérmességében. Igaz, hogy a szerelmesek se azzal hívják meg egymást keringőre, hogy az – „emberiség érdekében”. Summa summarum, Párizsban el fogják altatni, amennyire lehet, a Chartier-ügyet. Itt meg merték csinálni a Panama-botrányt, a Dreyfus-affért, a Szeparációt. Úgy látszik, hogy a Chartier-ügy valamennyinél koraibb és kényesebb. Sok száz esztendeig, míg csak alaposan ki nem cserélődik a mai társadalom, csak azok fogunk élni, akikkel születésünk előtt meg nem látogat egy tudós asszonyt az édesanyánk. Nem lehetetlen, hogy éppen a legkülönbeket kotyvasztják el a földi emberek közül a tudós nénik.
II.
Új misék
Új misék
Franciaországban nem új dolog vallástalan vallást csinálni a vallás ellen. A franciák esztétikája, életkedve rítust csinál a rítus ellen is. Most karácsonyra íme föltámadtak a régi, forradalmi bigottságok. Párizsban laikus istentisztelet volt, Róma-ellenes, az Emberiség hívői által. És a vallástalan vallásosak kérik a katolikus templomokat az ő laikus miséik számára. Micsoda bárgyú „szabadgondolkozás”, micsoda szomorú perspektívák. Vagy-vagy: vagy nem kell a templom vagy nem cserélünk eben kutyát. Misézni jobban tudnak Róma papjai, mint az új papok. Ha a vallás helyébe nem tudjuk a tudományt, a babonátlan és rítustalan hitet tenni, egye meg a fene. Akkor maradjon olyan maszlagos a világ, mint ma s szamár, aki jobbat akar. Akkor Rómának van igaza: az emberiség buta és butulni akar.
III.
Szaporodnak a könyvek
Szaporodnak a könyvek
Mennyi könyv, mennyi könyv ebben a Párizsban s akad valamennyinek olvasója. Száz új verseskönyv, kétszáz regény és novella, sok száz más. És tíz év óta zokognak a francia könyvkiadók, hogy nem kell a könyv. Bizony, hála istennek, a régi könyv már alig kell. De a könyvek mégis szaporodnak. Úgy látszik s úgy van: új közönség lesi a betűt, új igényekkel, új vágyakkal, új esztétikával. De a könyvek szaporodnak s ez a fő. A mi kultúránk mégis csak a betű által áll, az írásos gondolat által. Ma egy bús magyar fiú állított be hozzám s könnyes vidámsággal tréfálkozott:
– Tudod-e, hogy az M betű fatális betű? Ma olvastam egy könyvkiadói statisztikát. Legkevesebb könyvet fogyasztanak: Marokkóban, Moldvában, Mexikóban, Magyarországon, Mongolországban és Macedóniában.
(Párizs, december 27.)
Budapesti Napló 1907. január 1.
A. E.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
